Folyadék- és gázvezetékek hidrodinamikája és irányítási rendszerei [antikvár]

A folyékony és gáznemű energiahordozók szerepe világviszonylatban egyre növekszik. A lelőhelyek, feldolgozó üzemek és a felhasználás helye egymástól általában igen távol esik, a világméretekben megvalósuló nemzetközi kooperáció többezer kilométeres szállítási távolságokat eredményez. A szállítás a tengeri, folyami és vasúti közlekedés mellett egyre inkább hosszú csővezetékeken történik. A kőolajmezők feltárása és erre alapulva a kőolajipar kialakulása először az USA-ban indult meg. 1859-ben kezdett rendszeresen termelni a pennsylvaniai Titusville közelében lévő drakei fúrás, mely naponta 2,7 tonna kőolajat szolgáltatott. Az "Oil Creek"-hez telepített finomítóba - mely az Oil City településtől 30 km-re volt - először hajón szállították az olajat, majd gyorsütemű vasútépítés kezdődött és 1864-re a vasúton szállított olaj elérte Cleveland és New-York vidékét is. Még ugyanebben az évben - 1864-ben - Samuel Van Syckel vállalkozott rá, hogy 5 cm átmérőjű kovácsoltvas vezetéket épít a Pit Hole és Miller Farm közötti 8 km-es távolságon olajszállításra. A vállalkozást igen nehéz volt végrehajtani, mert a vasúttársaság által felbérelt emberek a vezeték egyes szakaszait még építés alatt felszaggatták, szétrombolták. Fegyveres őrök ellenőrzése mellett sikerült 1865 októberére befejezni a vezetékfektetést. A vezetéknek olyan átütő sikere volt, hogy még 1865-ben egy második vezeték is megépült. 1872-ben az USA-ban olyan kiterjedt olajvezeték rendszer van már, hogy rá vonatkozó törvényeket szavaztak meg a pennsylvaniai és ohioi törvényhozó szervek. Ettől az időtől kezdve a fejlődés rohamos és egyes állomásai szinte alig követhetők. Egészen 1930-ig azonban nem merült fel az a lehetőség, hogy számos különböző termék szállítható ugyanabban a vezetékben anélkül, hogy összekeverednének. Ilyen több termék szállítására alkalmas 6100 km hosszúságú vezetéket helyeztek üzembe 1930-31-ben, majd a rákövetkező 10 évben még 3700 km-t. A második világháború bebizonyította a csővezetéken történő olajszállítás előnyeit, a technika fejlődése lehetővé tette a csőátmérő növelését, így a háború után újabb fellendülés következett be.