Gépelemek I. [antikvár]

Részlet: Bevezetés A „Gépelemek" című tárgy voltaképpen előtanulmányt nyújt a „Géptan"-hoz. Feladata azoknak a gépalkatrészeknek az egységes és összefüggő tárgyalása, amelyek közül némelyik majdnem minden egyes gépen feltalálható, mint például a csavarok. Viszont vannak alkatrészek, amelyek valamilyen nagyobb gyár vagy telep berendezésének lényeges, különállóan tárgyalható részei. Ilyenek például a csővezetékek a bennük levő szerelvényekkel együtt. A Gépelemek körébe soroljuk továbbá az egyes gépeken a mozgások átvitelére szolgáló gépalkatrészeket is, amilyenek például a szíjhajtás, fogaskerekek, forgattyús hajtóművek stb. Ezekkel az általuk megvalósított mozgásmértani vagy energia átszármaztatási feladatokkal együtt az illető géptől elkülönítve lehet foglalkozna miáltal az egész gépnek későbbi megismerése könnyebbé válik. 2. Szabványok Az ipari termelésben gyakran fordul elő, hogy bizonyos gépalkatrészt, pl. a kötőcsavarokat, szegecseket stb. egy alakban, ugyanolyan kivitelben tud használni több gyár, mégpedig rendszerint nagy tömegben. Az ilyen gyakran használt alkatrészekre vonatkozóan célszerűnek látták az érdekelt gyárak vagy személyek megállapodásokat létesíteni, hogy ezeket a gyakrabban előforduló alkatrészeket csak bizonyos meghatározott méretekben fogják készíteni. Ez az egységesítési munka a szabványosítás, így születnek meg az ipari szabványok (normáliák). Ennek a szabványosításnak nagy előnye mutatkozik részben a gyártásnál, mert nem kell mindenféle méretre berendezkedni, hanem csak a szabványban megállapított méretekre, s azokból többet lehet egyszerre munkába venni. Mutatkozik azonban előnye a használóra nézve is, mert a szabványos alkatrészek egyalakú kivitele biztosítja a kicserélhetőséget, a tömeges gyártás miatt pedig olcsóbban kaphatók. Ezért minden állam igyekszik szabványosító intézetet felállítani. Ma már nemcsak a gyáripari termelésben, hanem a gazdasági élet egyéb vonatkozásaiban is használunk szabványokat, pl. a levélpapírok,