Akiket tenyerén hord a szél... [antikvár]

ELŐSZÓ Néhai Szűcs Ivánt idézem: „Lőttek minket - hol a németek, hol az oroszok -, üldöztek a nyilasok, vadásztak ránk az ávósok, spiclik között éltünk, de mi akkor is vitorláztunk " A történetünk a 19. század vége felé kezdődött, amikor Mihálkovics Tivadar szorgalmazására - 1882. augusztus 22-23-án - Balatonfüreden megrendezték az első úszó-, evezős- és vitorlásversenyt. Azóta, a könyvben szereplők közül sokan, sok mindent túléltek: az első világháborút, a nagy gazdasági világválságot, a fasizmust, a második világégést, deportálást, koncentrációs táborokat, terrort, forradalmat, megtorlást, börtönt és munkatábort. A »szerencsésebbek« megúszták egy kitelepítéssel vagy elbocsátással. Kinek mi jutott. Valamilyen módon mindannyian érintettek voltak. Mások - a könyvünkben szereplők kortársai között sajnos nem is kevesen -odavesztek a harcokban, a lágerekben, a »kicsi robot« közepette vagy a börtönökben. Sokan elmenekültek az országból, elsőként tömegesen az 1920-as és 1930-as évek során, majd a második világháború után, később az '56-os forradalmat követően. A könyvünk minden szereplője - legalább részben - élt, tanult vagy dolgozott, és vitorlázott ezekben az időkben. Közülük az idősebb nemzedék képviselői túlélték a háborús szörnyűségeket is, de - a fiatalabbakkal együtt - nem csak nagyszerű sportolók, de kiváló emberek is (voltak). Akkoriban ez nem is lehetett egyszerű feladat. Olyan vitorlázókról szól a könyv, akik ma is például szolgálhatnak mindannyiunk számára. Azt gondoljuk, hogy fontosak a példák. Az itt szereplőktől nem csak azt láthatjuk, hogy az eredményes versenyzés alapja minden esetben a munka, hanem azt is, hogy a becsületes verseny nem üres frázis csupán, hanem a megalapozott, hosszú távú sikerek alapja is. A vízen azokat fogadják be, akik tisztán játszanak. A világ jelenlegi problémái össze sem hasonlíthatók az idősebb korosztálynak jutottakkal. A mai gazdasági gondok - a korábbiakkal szemben -, társadalmi méretét tekintve akkor is jelentéktelenek, ha személy szerint sokakat komolyan érintenek. A történelem megtanította nekünk, hogy ezek megoldódnak, túléljük valahogy. Addig is vitorlázzunk! Sokan - esetleg olyanok is - kimaradhattak ebből az összeállításból, akik biztos megérdemelték volna, hogy szerepeljenek benne; és persze vannak, akikről kizárólag azért nem olvashatunk itt, mert a könyv megjelenésekor, még nem töltötték be az általunk - nem tagadom, önkényesen - meghúzott alsó korhatárt, a hatodik x-et. Reméljük, előbb vagy utóbb, de rájuk is sort keríthetünk. A kötetben megjelenő írásokat, már korábban - részben vagy akár egészben is -olvashatták a Hajó Magazinban, a Kékszalag kiadványokban, vagy az olimpiákról szóló könyvünkben. Igaz, de ezek az írások, a mostani kötetben ki lettek egészítve olyan részletekkel, amelyek később, többnyire napjainkban készültek, illetve annak idején a tematika, vagy a terjedelmi korlátok okán a kimaradtak. Ezen túl pedig a szereplők fontosabb publikációiból is közlünk néhányat. Az élet nem állt meg, a Hajó Magazin első megjelenése óta, az elmúlt évtizedek alatt felnőtt legalább egy vitorlázó nemzedék. Ők a könyvünk szereplőit még az öt-, tízvagy akár húszéves lapszámokból nem ismerhették meg. Ne felejtsük el, a kezdő vitorlázók közül sokan csak néhány éve tanultak meg olvasni Fontosnak tartjuk pedig, hogy a nagy elődöket megismerhessék a fiatalok, mert életükből versenyzői attitűdjükből, sikereikből és akár a kudarcaikból is rengeteget tanulhatnak. Olyan történelmi korokat ismerhetnek meg, amiről a szüleik vagy nagyszüleik - mert talán még nem is éltek akkor - sem tudnak mesélni