Műszaki információ [antikvár]

ELŐSZÓ » Az utóbbi években két gyökeresen uj motorkonstrukció látott napvilágot, amelyek teljesen eltérnek a konvencionális és bosszú idő óta csak kisebb tökéletesitési változtatásokon keresztül ment Ottó- és Diesel-motoroktól: a forgódugattyús Wankel- és a külsőégésü Stirling-motor. Az előbbivel kapcsolatos rózsás reményeket nagyrészt eloszlatta az 1973-ban kitört energiaválság, amely miatt a szerkezeténél fogva nagyobb fajlagos fogyasztású Wankel-motor — a kis egységektől eltekintve, ahol a fogyasztás alig játszik szerepet /pl. motorkerékpároknál, csónakmotoroknál, kis stabil aggregátoknál/— háttérbe szorult. A Stirling-motor ezzel szemben, amely tulajdósképpen még a mult század elején született és akkori gyenge hatásfoka miatt a század vége felé lassanként kiszorult a használatból, újból föltámadt és - hála a Philips-gyárnak - immár komoly ellenféllé nőtte ki magát a hagyományos belsőégésű motorokkal szemben. Nemcsak a Diesel-motorokéval közelítőleg azonos gazdaságossága miatt, hanem azért is, —és ez ma még sokkal nagyobb súllyal esik latba!— mert a Stirling-motor alig szennyezi a levegőt az élő szervezetek /emberek, állatok, növények/ számára mérgező hatású anyagokkal. E két fő kiváló tulajdonsága mellett a Stirling-motor tökéletes kiegyensúlyozottsággal, és hangtompító nélkül is igen csendesen fut, kedvező nyomatéki karakterisztikaja miatt igen rugalmasan viselkedik, kenőolajat nem fogyaszt, egyes típusok súlya csak egy negyede a hasonló teljesítményű Dieselmotorénak, karbantartást és ápolást alig igényel, igen hosz-szu élettartam várható tőle, érzéketlen a külső por koptató III