Korunk találmányai [antikvár]

Ha a jövendő történettudósai a mi korunkat külön névvel akarják megnevezni, bizonyára a «találmányok kora» elnevezést fogják választani. Mert valóban a kísérleti természettudományokkal felfegyverkezett emberi találékonyság, párosulva hihetetlen kitartás- és becsvággyal, oly segédeszközök birtokába juttatta az emberiséget, amelyekről még néhány évtizeddel ezelőtt fogalma sem lehetett és amelyek az ember hatalmát a természeti erők felett messze-messze kiterjesztették. Avagy nem határos a bűvészettel az, hogy az óceánt szelő gőzösök fedélzetén éppen úgy olvashatjuk a legújabb események leírását, a «drótnélküli hirlapokból», amelyek tudósításai ezer meg ezer kilométer távolságból jutnak hajónkra, oly gyorsan, mint a gondolat, minden anyagi összeköttetés nélkül a titokzatos éterhullámok útján? És amit egy merész képzeletű regényíró alig néhány évtizeddel ezelőtt, mint beláthatatlan távoli jövő káprázatos csudáit írt le, az ma már jórészt valóra váltva készen áll előttünk: hiszen Blériot repülése a La Manche-on át, vagy Wilbur Wright kétórás repülése, amelyben levegőnél súlyosabb aeroplánját a gyorsvonatot megszégyenítő sebességgel röpíti tova, méltó vetélytársa Jules Verne «Hódító Robur»-jának és a legújabb tengeralatti naszádok - ha Némo kapitány «Nautilus»-ával ma még nem is állják ki a versenyt - már mindenesetre bizonyítják az ember uralmát a korállok és polipok világában.