Tanulmányok a természettudományok, a technika és az orvoslás történetéből 1995 [antikvár]

A tudomány- és technikatörténet, valamilyen nem egészen érthető okból, elismertségben a történettudományok széles körében elég hátul van. Magyarországon különösen. Nincsen tanszéke egyetemeinken, sem kutatóintézete. Ilyen diploma sem létezik. Talán ebben keresendő mellőzöttségének egyik oka is. Amit az irodalomtörténet, vagy amit a zenetörténet tanít, az maradandó. Elmúlt idők irodalma vagy zenéje tovább él koránál. Ám amit a természettudományok és technika története oktat, az nem maradandó. Minden múltbéli nézete, megállapítása, találmánya felett rövidebb vagy hosszabb idő alatt elmegy az aktuális természettudomány, még gyorsabban az aktuális technika. Bár ezek előrehaladása a múlt eredményein alapul, a jelenben már nincs szükség rájuk. Meg aztán a természettudomány- és technikatörténet mint minden más történelem, a humán tudománykörhöz tartozik, de megismeréséhez, eredményes műveléséhez bizony a természeti és műszaki tudományok alapos ismerete is szükséges. Igazi interdiszciplináris tudomány szükségképpen interdiszciplináris tudású művelőket igényel. Az interdiszciplinárist pedig nehéz az oktató- és kutatószervezetekbe beskatulyázni! E köszöntő első mondatában úgy írtuk, hogy tudományunk a történettudományok széles körében eléggé hátul van. Ez igaz, de azért mégis ma már benne van! És ez már eredmény! Néhány évtizeddel ezelőtt még benne se volt, a tudományos hierarchia számára nem is létezett. Egy kis csoport ember foglalkozott vele, az országban szétszórtan. Egyiküket sem ezért fizették, ezt csak úgy munkaköreik mellett, mondhatnók hobbiból művelték.