A tantervelmélet forrásai 11. [antikvár]

Részlet: NAGY LÁSZLÓ TANTERVFELFOGÁSA ÉS HATÁSA Prohászka Lajos az 1948-ban megjelentetett "A tanterv elmélete" című egyetemi előadássorozatét a "reformpedagógia" tantervfelfogásának bírálatéval kezdte, é? egyoldalúságait vatta célba. " a reformpedagógiát csak kevéssé érdekelte az, hogy mit tanítsunk, egész figyelmét Inkább a hogyan tanítsunk kérdésére Összpontosította. 8 azt könnyen érthetjük, ha számba vesszük, hogy a reformpedagógia a polgári ideológiának utolsó kiágazása, amely a gyermeket akarta felszabadítani az iskola hagyományos kötöttsége alól, avégből, hogy ez a maga egyéni életét minél teljesebben élhesse. A reformpedagógia épp ezért a szó szoros értelmében individualista pedagógia. Távol van tőlem, hogy pálcát torjak a reformpedagógia felett: hiszen számos vívmánya Immár végérvényesen bevonult iskoláinkba, és nem egy elvét még ezután is megvalósítandó faladataink közé kell sorolnunk. Ámde alapgondolatát, a gyermekközéppontú nevelést ma már túlhaladott álláspontnak kell minősítenünk. Ma Ismét alapvető fontosságúnak tartjuk a tanterv kérdését. Ez a megállapítás érvényes lehet a "reformpedagógia" számos Irányzatára, képviselőjére, Iskolájára, semmiképpen sem igaz azonban, ha Nagy Lászlóra vonatkoztatjuk. Persze nem állítjuk, hogy Prohászka Nagy Lászlót vette célba, hiszen nem is említi meg őt. Nagy László ugyanis nemcsak a gyermektanulmányozás legnagyobb, legszélesebb körben ható hazai kutatója, teoretikusa, vezetője, szervezője volt, hanem ezzel együtt, pontosan annak alapján a magyar közoktatás gyökeres átalakításának oktatáspolitikusa - ahogy Kemény Gábor nevezte - kultúrpedagógusa. Ez a magyarázata annak, hogy munkásságában a "mit tanítsunk" kérdése, a tananyag, a tanterv kezdettől fogva az egyik legfontosabb terület volt. Kisugárzó hatása ezen a téren is érvényesült, mind életében, mind a halála utáni évtizedekben meghatározva vagy befolyásolva azoknak a tevékenységét, akik átvették tőle a "gyermekközpontú" magyar pedagógia és iskola stafétabotját, sőt, megtermékenyítette a húszas-harmincas évek hivatalos tanterveit is. Kötetünk ezt a jellemző vonást mutatja be, szemlélteti, részben Nagy László munkásságában, részben a század első felében kibontakozó, működő hazai "új iskolák" tevékenységében.