Az információ mikrotörténetéhez [antikvár]

Részlet: Z. Karvalics László A HÉTKÖZNAPI INFORMÁCIÓS VISELKEDÉS HELYE AZ INFORMÁCIÓ MIKROTÖRTÉN ETÉBEN „Ha az ember a történelmi eseményekkel foglalkozik, millió meg millió ember magánéletét találja mögöttük" (Szabó Magda) Nagykanizsa, 1953.1 Képzeljük magunk elé a nagyapát, aki nagy gondban van, mit mondjon az iskolából lelkesen hazatérő, úttörőnyakkendős unokájának, amikor kipirult arccal ecseteli, milyen remek élete van a szovjet pionyír-társaknak a gyerektáborokban. Meséljen neki a cserkészélményeiről? Három éves hadifogságáról? Mindarról, amit még a háború előtt olvasott a napilapokban Sztálinról és a személyi kultusz áldozatairól, az éhínségről, a Gulágról? Idézzen fel néhány dolgot azokból a könyvekből, amelyeket ugyan 1946 nyarán az internálástól félve beszolgáltatott a fasiszta, antidemokratikus és szovjetellenes könyvek jegyzékének kibocsátása után, ám tartalmukra még jól emlékszik? Mi dönti el, hogy lakatot tesz-e a szájára, és abból kiindulva, hogy „jobb a gyereket nem megzavarni, nehogy baja legyen belőle", csendben hallgat, vagy annyit azért óvatosan megjegyez, hogy „no, azért ott sem fenékig tejföl az élet'"? És mi kell 1 A kötet a Nyíregyházán, 2013. november 21-22. között rendezett Információ és társadalom c. konferencia előadásaiból készített tanulmányokból készült válogatás, amely az UNESCO Magyar Nemzeti Bizottság Infokommunikációs Szakbizottságának védnökségével jött létre. A bevezető tanulmányt megalapozó kutatás az Európai Unió és Magyarország támogatásával folyt, „a TÁMOP 4.2.1.D-I5/1/KONV-2Ü15-0006 azonosító számú - Ösztöndíj magyar és külföldi hallgatóknak és kutatóknak - A kőszegi innovációs kutatóbázis és tudásközpont fejlesztése a Pannon Egyetem oktatási és kutatási hálózatának keretében."