Emberkép - embertan [antikvár]

Íme: Az ember „Kicsavarja a papírt az írógépből. Új lapokat vesz elő. Közibük rakja az indigót. ír. Kicsavarja a papírt az írógépből. Új lapokat vesz elő. Közibük rakja az indigót. Ír. Kicsavarja a papírt az írógépből. Új lapokat vesz elő. Közibük rakja az indigót. Ír. Kicsavarja a papírt. Húsz éve van a vállalatnál. Hideget ebédel. Egyedül lakik. Wolfnénak hívják. Jegyezzük meg: Wolfné. Wolfné. Wolfné." A „Trilla" címet adta Örkény ennek az egyperces novellának. Az értelmező szótár szerint a 'trilla' zenei díszítmény, amúgy pedig a trilla könnyed, kellemes és felszabadult, a „bájoló lágy trillák", a „tarka képzetek", valamint a kedv, a remény és a Lillák képzetköréhez tartozik. A trilla tehát kellemes, sőt varázslatos. A „Trilla" című egypercesben mindennek nyoma sincsen, helyette csak a billentyűk zakatolásának és a papír kicsavarásának gyors, pergetett váltakozása. A trilla felcsendül és visszhangzik, ez a Trilla viszont monoton és reménytelen, mert kétségbeejtően körülhatárolt. Valami azért felcsendül benne, amit nem értünk: Wolfné. Amit vagy akit meg kellene jegyeznünk, de fogalmunk sincsen, ki ez a Wolfné. Valamit azért persze sejthetünk. Azt például, hogy legalább negyven körül járhat.