Tolnai Világtörténelme - Az ujkor története II. (töredék) [antikvár]

Ezzel a kötettel nagy gyüjteményes munkánk első fele befejezést nyert. Közönségünk, amely minden ujabb kötet megjelenése alkalmával meggyőződhetett arról, hogy nem volt üres ígéret, amit első kötetünk Előszavában hirdettünk, ma bizonyára felmentene bennünket attól, hogy ujabb bevezetéssel kisérjük érdekes olvasmányunk küszöbére. Ha van könyv, amely nélkülözheti az előszót, ugy a mienk bizonyára az. Mégis legjobb alkalomnak látszik arra, hogy olvasóink gyönyörü táborát némely körülményről felvilágosítva, betekintést engedjünk nekik műhelyünkbe. Nemrégiben azzal a kéréssel fordultunk közönségünkhöz, hogy adjanak véleményt a Tolnai Világtörténelméről. Ezrenként kaptuk a válaszokat, melyekben annyi dicsérettel halmozták el vállalatunkat, hogy e ritka elismerés jelei igazán boldoggá tettek bennünket. Kor- és osztálykülönbség nélkül minden olvasónk a legnagyobb elragadtatás hangján nyilatkozik művünkről; magasrangu birák és tisztviselők, ügyvédek, orvosok, közjegyzők, tanárok, tanítók stb. egyértelműen azt írják, hogy történelmünk épugy, mint a Tolnai Világlapja, igazi szellemi gyönyörüségben részesitik őket és igy erkölcsi kötelességüknek tartják művünket minden alkalommal ismerőseiknek ajánlani és terjeszteni. És ez a mi legnagyobb erősségünk; csupán ez az együttérzés teszi lehetővé, hogy diadallal nézhessünk vissza azokra, akik művünk megindításakor lehetetlenségnek nevezték vállalkozásunkat.