Viviente e Moriente [antikvár]

BEVEZETŐ A zene csak a zenéről szól? E tanulmányban az 1956-os forradalomhoz köthető zeneműveket elemzem kultúratudományi megközelítésből. Az alapkérdésem valamennyi esetben az volt, hogy milyen kapcsolat tárható fel a zenemű és a forradalom között. A kutatásban kiindulópontnak tekintettem az életrajzokat, a kották bejegyzéseit, a zenei dramaturgiát, a közönség és a cenzúra értelmezéseit. Az emlékzenéket hat csoportba osztottam. Az elsőt azok a művek alkotják, amelyeket a zenei közélet a forradalomról szóló megemlékezésekhez köt, még akkor is, ha az adott műsorszámoknak nincs semmilyen kapcsolata a felkeléshez. A második csoporthoz tartoznak az alkotói szándék szerinti azon emlékzenék, amelyek közvedenül a forradalom leverése után születtek. A harmadikba soroltam azon darabokat, amelyeknek áttételes bizonyíték alapján köze lehet a forradalomhoz, és még a pártállami időkben íródtak. A negyedikbe kerültek az 1989 utáni emlékzenék. Az ötödik csoportba Szokolay Sándor öt, különböző korból származó 56-os kompozícióját helyeztem. Végül hatodikként az első és a második csoport bemutatása között olvasható Kodály portréja, amelyben az 1956-os előzmények és következmények zenepolitikai hátterét ismertetem a zeneszerző szemszögéből. A jól ismert alkotásokat szerényebb, a nem (vagy alig) ismert műveket bővebb terjedelemben tárgyaltam.