Két évszázad zászlói [antikvár]

Akárcsak a középkorban, napjainkban is kiemelkedő szerepe, jelentősége van a zászlónak a közösségi életben a politikában és egyáltalán mindenütt, ahol egy közösség, egy eszme, egy mozgalom, egy kultúra egyszerűen, közérthetően, a szimbólumok nyelvén ki akarja fejezni azonosságát, megjeleníteni akarja önmagát. Sőt, mintha igazán napjainkban kerülne vissza jogaiba, igazi rendeltetésébe ez a sok évszázados és világszerte elterjedt jelkép. Pedig a zászló megjelenését tekintve nem más, mint egy póznára erősített, legtöbbször négyszögletes, színes kelmedarab. Eredetileg hadi célokat szolgált, a menetirányt jelezte, s emiatt többnyire elöl vitték. A honfoglalók zászlórúdja hegyén még a turulmadár lehetett, Szent István uralkodása alatt pedig ezüstkereszt. A zászló, ez az évszázadok óta ismert és használt jelkép, számtalan alakban, változatban bukkant föl a magyar történelemben és a közösségek mindennapjaiban. Nemcsak a nemzet, az adott ország hivatali jelvényeként, hanem arisztokrata családok, települések, hivatalok, újabban civil szervezetek szimbólumaként is alakot ölt. A zászlók általános használata a középkorban terjedt el. Sajnálatos módon azonban Magyarországon az 1500-as években bekövetkezett török hódítás a jelenlegi ország területének javarészén meglévő középkori zászlóanyagot elpusztította. A török hódítás alatti harcokban használt zászlók többsége szintén a harc és a háborús viszonyok közepette megrongálódott és elpusztult. Ezért is becses kincs a szegedi Móra Ferenc Múzeumban megőrzött zászlógyűjtemény, amelyet ebből a könyvből ismerhet meg alaposabban a szakember és az érdeklődő olvasó. A szegedi múzeum zászlógyűjteménye az 1700-as évek végéről származó néhány ritka darabot leszámítva nagyobbrészt 19. és 20. századi darabokat őriz. Természetesen a 20. századi történelem fordulatai, a két világháború, a forradalmak, az 1945. utáni politikai fordulatok, rendszerváltások nem kedveztek igazán a zászlóknak, mint ritka, értékes kordokumentumoknak, politikai tartalmakat megjelenítő szimbólumoknak, jelvényeknek. Éppen emiatt sok zászló megrongálódott, megsemmisült. A szegedi múzeum gyűjteménye azért is értékes, mert éppen a kritikus történelmi korszakokból, a 20. század első feléből szép számban maradtak ránk olyan zászlók, amelyeket magánszemélyek őriztek meg, illetve amelyeket a múzeum szakemberei kutattak föl. A gyűjtemény egyike a legnagyobbaknak, 133 db-ból áll, csaknem ezer, a zászlókra kötött zászlószalagot őriz, külön érdekesek a zászlórudak, valamint a díszítésükre szolgáló zászlócsúcsok. Sajnos, a zászlók anyaga - elsősorban a selyem - az idők folyamán a leggondosabb tárolás ellenére is komoly károsodást szenvedett, ezért az elmúlt másfél évtized alapos föltáró munkájára volt szükség ahhoz, hogy 2002-ben sor kerülhetett az anyagot a nagyközönségnek bemutató reprezentatív kiállításra. A zászlógyűjtemény darabjai által képviselt rendkívül gazdag művészeti, politikai, művelődéstörténetei tartalom Szeged, illetve tágabb értelemben a déli országrész számára pótolhatatlan értéket képvisel. Ez a kiadvány azt a célt szolgálja, hogy mindez hozzáférhetővé legyen a szakmabeliek és a nagyközönség számára. A gyűjteményt bemutató katalógus a zászlókat egyenként, szakszerű leírásokkal, adataikkal és rendkívül szép, kifejező, színes fényképek segítségével, a teljesség igényével mutatja be. Megtalálhatók benne a zászlók méretei, anyaga, származási helye, valamint, ha megvan a zászló rúdja, és más tartozéka, azt is tartalmazza a dokumentáció. További információt hordoznak, történeti adalékokat jelentenek a zászlórudakra szögelt, a zászló elkészítését elősegítő adományozók, városi polgárok neveit tartalmazó, fémből, sokszor ezüstből készült kis táblácskák, föliratok is A szegedi múzeum katalógus formájában testet öltött vállalkozása érdemes a figyelemre, mert méltó folytatása az országos visszhangot kiváltott zászlókiállításnak, és a téma tudományos feldolgozásával visszavezeti a társadalmi tudatba a gyűjteményben őrzött zászlók által képviselt eszményeket, értékeket.