Tájoló '85 [antikvár]

Részlet a 15. oldalról: Gondolatok az EFIN politikai tanácskozása elé A referátum és — szándékunk szerint — a tanácskozás is az egyetemi és főiskolai réteg törekvéseivel és szándékaival kíván foglalkozni, akár szűkebben a rétegre vonatkoznak azok, akár szélesebb törekvések részeiként jelentkeznek. Elsőként a közelmúlt rétegtörekvéseit kell áttekinteni, és vizsgálni azt, mennyire érték el ezek céljaikat. Ezek közé tartoznak (a teljesség igénye nélkül) a réteg alábbi törekvései: — az oktatás megreformálása. A jelentős és progresszív hallgatói aktivitás elveszett az érdekharcok labirintusaiban. — az ifjúsági parlamenteken és más hasonló fórumokon felvetett egyéb fontos tartalmi törekvések; hallgatói jogállás rendezéséért, réteglapért stb. Ezek többsége elveszett a hivatalos csatornákban, és azóta is ott bolyong. Ennek egyik oka az, hogy a döntések többnyire elvi jellegűek, nem biztosítják a végrehajtás feltételeit, garanciáit. Az állami szervek ifjúsági munkájában esetenként a szükséges intézkedések halogatása tapasztalható; gyakran érdemi válasz nélkül maradnak a fiatalok jogos észrevételei, javaslatai; — kollégiumi és szakkollégiumi mozgalom, közművelődési és TDK-mozgalom. Ezek a törekvések mára, hosszú évek után a jogszabályalkotás — a réteg által már kevésbé ellenőrizhető — szakaszába kerültek. — a béke és a környezetvédelem kérdései. Ezek a törekvések, amelyek a réteget erősen foglalkoztatják — azokban a formákban, ahogy megjelentek — nem találkoztak a hivatalos politika támogatásával. Összefoglalóan azt a hipotézist fogalmazhatjuk meg, hogy leginkább azok a próbálkozások bizonyultak életképesnek és a szándékok megvalósítása szempontjából viszonylag legsikeresebbnek, amelyek a relatíve kisebb közösségek keretében fogalmazódtak meg, illetve ha egy átfogóbb mozgalom ilyen fajta szilárd — többnyire a belső demokrácia és autonómia elvei alapján építkező — kisközösségekre épült. Másfelől viszont azok a törekvések, amelyek nagyobb tömegeket mozgattak meg, ugyanakkor hiányoztak a stabil közbenső kisközösségek, azok a politikai struktúra nagyobb ellenállásába ütköztek, és törekvéseik érvényesítése szempontjából sikertelenebbnek bizonyultak. Milyen az a politikai környezet, amely a rétegtörekvéseket körülveszi? Ez a struktúra — ha elveiben nem is mindig, de gyakorlatában mindenképpen — alapvetően paternalista jellegű. A döntések centralizáltak, többnyire a központi szándék, akarat válik döntéstartalommá. A résztörekvések jobbára akkor valósulhatnak meg, ha sikerül szélesebb körök törekvéseiként feltüntetni magukat, vagy ha megfelelő magasabb szintű támogatót meg tudnak nyerni. Ebben a struktúrában , jelentős a személyek, illetve a személyes kapcsolatok szerepe. Ugyanakkor intézményesen létező demokratikus fórumok akaratnyilvánításának figyelembe nem vétele olyan jelenség, amely nem általános ugyan, de nem is tekinthető elszigetelt '! jelenségek. (L. pl. a gödöllői parlament oktatás-fejlesztési koncepcióról hozott határozatának sorsát.) A kezdeményezések, törekvések kezelésére a politikai struktúra többféleképpen reagál, vagy zöld utat ad (támogat, enged), vagy várakoztat-halogat, vagy — ha kifejezetten központi akaratba ütközik — leszereli, sőt tiltja még annak nyilvános kifejezését is. Ügy tűnik, hogy egy ilyen — az erős centralizációra, a kezdeményezéseket mindenáron hivatalos csatornákba terelni igyekvő — struktúra hosszú tá-5 von válsághoz vezet. Ugyanakkor a decentralizáltabb, demokratikusabb struktúra i jelentős eredményeket képes elérni (1. a magyar gazdaságirányítási rendszer). A rétegtörekvések érvényesítésére két lehetőség adódik: vagy a centralizált, személyes kapcsolatokon alapuló struktúrához alkalmazkodni; vagy közreműködni a decentralizáltabb, demokratikusabb struktúra kialakításában. Ez utóbbival kapcsolatban a következő alapelveket lehet megfogalmazni: 15