Magyar egyházi gyűjtemények kincsei [antikvár]

Bevezető Könyvünk, mint a magyar egyházak tulajdonában lévő műtárgyakból készült válogatás, szeretné közelebbről is megismertetni az olvasót azokkal az értékekkel, amelyeket ezek a gyűjtemények kulturális múltunkból megőriztek. A gazdag anyag többféle szempontú feldolgozást tesz lehetővé. Áttekinthetjük az emlékeket például művészeti ágak szerint: festészet, szobrászat, grafika, bútor-, ötvös-, textil-, kerámiaművészet, vas- és ónművesség; mindegyiket méltó emlékek képviselik. A képzőművészet és iparművészet valamennyi területe s ezen belül a műfajok szétágazó sokfélesége benne rejlik ebben az anyagban, a gyűjtemények bármelyik művészi ág történetét szinte teljesen képesek bemutatni. A művészettörténet olyan sajátos szakterületeinek, mint az ikonográfiának és az ikonológiának, tehát az ábrázolások mélyebb megértését segítő kutatásoknak is gazdag lelőhelyei ezek a gyűjtemények, hiszen a tematika szinte minden egyházi rendeltetésű alkotáson és minden kor- ban fontos szerepet játszott. Ez nemcsak a par excellence ábrázoló művészetekre, például a festészetre és a szobrászatra érvényes — a képi megjelenítés az ötvöstárgyakon, a textíliákon és más tárgyakon is rendkívül gazdag. Emellett a gyűjtemények lehetővé teszik a magyarországi művészet történeti áttekintését is, hiszen az államalapítástól napjainkig minden stíluskorszak, minden lényeges irányzat emlékeit őrzik. Tudjuk ugyan, hogy a történelem pusztításai felmérhetetlen károkat okoztak kulturális múltunkban, a ránk maradt anyag azonban szegényes és csonkult állapotában is képes visszaidézni az egykor volt szépségeket. Bevezetőnkben két kérdést kívánunk röviden érinteni. Először az egyházi gyűjtemény és művészet fogalmát tisztázzuk, majd a magyarországi egyházak kincseinek a hazai művészettörténetben elfoglalt jelentőségét méltatjuk. Mindez — véleményünk szerint — hozzásegít az emlékek jobb megismeréséhez és értékeléséhez, sajátosságaik értelmezéséhez.