Kárpátaljai Magyar Képző- és Iparművészek Révész Imre Társasága 1990-1995 [antikvár]

Az érző lélek megszólítása Öt esztendeje alakult a Kárpátaljai Magyar Képző- és Iparművészek Révész Imre Társasága. E fél évtized elegendőnek bizonyult ahhoz, hogy mára e művészcsoportot pátriánk egyik meghatározó szellemi alkotóműhelyeként tartsuk számon. Olyan társaságként, melynek tagjai - megtartva egyéni vonásaikat - egymást kiegészítve, erősítve képviselik azt a művészeti felfogást, mely, némileg megkerülve az ún. kárpátaljai festőiskola utóbbi évtizedekben elért eredményeit, visszakanyarodik a nemzeti hagyományokhoz, és jó közelítéssel az alföldi realista festészet megújításának, korszerű alkalmazásának tekinthető. Erre a megállapításra enged következtetni a Révész Imre Társaság működésének első öt esztendeje, a fontosabb egyéni és kollektív sikerek, mindenekelőtt a nagyobb közös bemutatkozások. Az 1990-ben tizennégy alapító taggal alakult művészcsoportnak 1991-ben Ungváron, a Honismereti Múzeum épületében (a várban) adódott először lehetősége a bemutatkozásra. Az első közös tárlat talán inkább tényében - mint társadalmi cselekedet - volt jelentős, hiszen ez az alkalom nyitotta meg az immár nem "hivatalosan", hanem önálló kezdeményezésre megszülető képzőművészeti akciók sorát, amikor is a kiállító művészek maguk szabták meg, mit állítanak ki, s ebbe már nem szóltak bele a kincstári kultúrpolitika felkent ítészei, akik gyakorta esztétikán kívüli szempontok alapján zsűrizték a tárlatok anyagát. Nos, a Révész Imre Társaság debütálása megtört bizonyos konvenciókat, az elfogadott és érvényesített értékítélet mellé, szinte annak ellenében, beiktatott egy addig alig ismert szempontrendszert, bemutatott egy újnak ható művészeti világot. Természetesen tévedés volna azt hinni, hogy mindez a semmiből jött létre, hiszen a társaság tagjainak többsége már szép egyéni sikereket is elért, ám a közös fellépés mintha megsokszorozta volna erejüket. Ugyanakkor hiba volna elhallgatni, hogy a társaság tagjai egyrészt nem azonos színvonalon alkotnak, másrészt az egyéni alkotói teljesítményeken belül is találhatók egyenetlenségek Így az első tárlat, minden lehetősége mellett, esztétikai szempontból még sok kívánnivalót hagyott maga után. Ám a továbblépés nem sokat váratott magára. A társaság életében szorgos munkával töltött esztendők következtek. Még 1991-ben szerevezői és résztvevői voltak egy nemzetközi alkotótábornak a Tisza-parti Nagypaládon, egyes tagjaik részt vettek különböző kisebb-nagyobb tárlatokon, folyt a szakmai munka, kiépültek bizonyos kapcsolatok... Igaz, minőségi ugrásnak számított az 1993-as magyarországi bemutatkozás a budapesti Árkád Galériában. Talán ekkora a megmutatkozási vágyon túl a társaság tagjaiban bizonyos önkontroll is működött, ez eredményezhette, hogy a kiállító művészek legjobb egyéni formájukat "hozták", ugyanakkor úja bebizonyosodott: az individuális képességek a közös fellépés révén valami magasabb, felsőbb kvalitássá emelkedve összegződtek. Talán nem véletlen, hogy közvetlenül az említett tárlat megrendezése után a Révész Imre Társaság valamennyi tagja egyben tagja lett a Magyarok Világszövetsége égisze alatt alakult Magyar Képző- és Iparművészek Társaságának, mely már akkor bemutatkozási lehetőséget biztosított a kárpátaljai résztvevők számára, s amelynek következő jelentős művészeti akciója az 1996-os, a honfoglalás 1100. évfordulójához kapcsolódó reprezentatív kiállítás lesz: művészeink számára újabb lehetőség a megmérettetésre. Felvette a Révész Imre Társaság a kapcsolatot a magyar művészek szakmai szervezetével, a Magyar Képzőművészek és Iparművészek Szövetségével is, különösen sok szakmai és egyéb segítséget kaptak a szövetség elnökétől, Gerzson Páltól, aki baráti jobbot nyújtott nekik, csakúgy, mint a szobrász Kő Pál vagy a grafikus Pető János... Ám a segítők, támogatók sorában ott találunk vállalkozókat (mint például a pécsi Kisida István), szervezeteket (MVSZ, KMKSZ), alapítványokat (a miskolci Kárpátalja Alapítvány, az Illyés alapítvány, BARSA Alapítvány stb.), sőt, gazdálkodó vállalatokat is (mint például a tiszapéterfalvi Határőr Agrárcég).