Televíziótechnika [antikvár]

Bevezetés A tömegtájékoztatás első technikai eszköze a könyvnyomtatás volt. Több évszázados egyeduralma alatt hosszú ideig mégsem beszélhettünk tömegtájékoztatásról, mert ha voltak is olyan könyvek, amelyeket tömegeknek szántak, azok sem jutottak el mindenkihez az alacsony példányszám, a technikai fogyatékosságok, az analfabetizmus és a kezdetleges terjesztési módszerek miatt. A nyomtatás — mint technika — csak az újság megjelenésével vált a tömegtájékoztatás eszközévé. A tömegtájékoztatás fejlődésének következő és nagyon jelentős állomása volt a műsorszóró rádióadók megjelenése. A rendszeres hírközlés mellett a rádió hangképekben széles körű érdeklődésre számot tartó eseményeket elevenített fel, felbecsülhetetlen szerepet játszott és játszik a zenekultúra terjesztésében, lehetővé tette, hogy halljuk korunk nagyjait, és nemzetközivé tette egyes országok zenei kincseit a föld egész felületén végigszáguldó elektromágneses hullámok segítségével. Rögzítéstechnikája lehetővé teszi, hogy megőrizzük az utókor számára a legnevesebb előadóművészek hangját, az általuk játszott zeneműveket, a kor humorát, gondolkodásmódját, napi problémáit és örömeit. A műsorórák és a műsorok számának emelkedése nem csökkentette az újságok további térhódítását és a kiadott könyvek példányszámát sem. A sajtó és a rádió szinte a békés egymás mellett élés törvényeinek szellemében fejlődött. Az újságot olvasó ember lehetőségei szerint törekedett arra, hogy rádió-vevőkészülék tulajdonosa és rádióhallgató legyen. A rádióhallgató továbbra is vásárolta és olvasta az újságokat. Az újság- és a rádióműsor-szerkesztők pedig napról napra tökéletesítették munkájukat. Az újság- és a rádióműsor-szerkesztői munka nem vált el egymástól mereven, mert a rádióműsor-szerkesztő munkája az újságszerkesztő munkájának folytatása, továbbfejlesztése volt. A 5