Magyar nyelv IV. [antikvár]

részlet SZÖVEGTAN Mi a szöveg? A szöveg szónak érdekes története van. Először 1835-ben fordul elő, mégpedig a Magyar Tudós Társaságtól kiadott „Magyar és német zsebszótár" német-magyar részében. Itt a német Text szó megfelelője a magyar szöveg. Jelentése: 'nyelvileg megformált mondanivaló egésze'. Nyelvújítási származékszó. Alapja a sző ige, mégpedig ennek 'kigondol, tervez' jelentése. Ma is használjuk ebben a jelentésben, amikor „terveket szögünk". Megvetendő emberekről azt olvassuk, hogy „ármányt, cselt, összeesküvést szőnek"; nem úgy, mint a szelídek, akik gondolatokat, ábrándokat, álmokat szőnek, vagy ahogyan Tóth Árpád írja egy Edgár Poe-fordításában: „És a lágy bársonyra dőlten tarka eszmét sorra szőttem, elmerengtem, eltűnődtem." Amikor az író szöveget alkot, vagy amikor a diák dolgozatot ír, akkor valóban tervez: azt fontolgatja, milyen formába öntse mondanivalóját, azaz hogyan - milyen rendben, módon - közölje gondolatait az olvasóval vagy hallgatóval. A kommunikációról tanultakra emlékezve azt is mondhatjuk: milyen módon szerkessze meg a közleményt, amely arra hivatott, hogy a „feladótól" kibocsátva elvigye az „üzenetet" a „címzetthez". A szöveg ma a nyelvtudománynak fontos terminus teChnicusa, lényegében a már idézett jelentésben. Szövegen azt a közleményt értjük, amely - megvalósítja a beszélők között a kapcsolat megteremtését, a kapcsolat fenntartását és lezárását; - az adott helyzetnek megfelelő tartalmat közvetíti; - a helyzetnek és a tartalomnak megfelelő terjedelemben, kifej-tettségi fokon, célszerű megszerkesztéssel, valamint a kellő nyelvi-stilisztikai eszközök alkalmazásával tölti be szerepét; 3