Bőrgyógyászat [antikvár]

A bőrön látható elváltozások kiváló alkalmat adnak arra, hogy a szervezet normálistól eltérő állapotáról és reakcióiról véleményt alkossunk. Ennek megfelelően a bőr volt az orvoslással foglalkozó emberek első „tankönyve". A dermatológiát a XIX. századtól számítjuk önálló tudománynak. A mikroszkóp felfedezése lehetővé tette a bőr szövettani megismerését, a fertőzéses eredetű bőrbetegségek többségének kóroki megközelítését, valamint a bőrbetegségek osztályozását. A bőr az emberi szervezet életfontosságú szerve, amely az idegrendszer, valamint a vér- és nyirokáram révén szoros összefüggésben van a többi szervvel, egyrészt a külvilág felé elhatárolja szervezetünket és védi azt a külső ártalmaktól, másrészt önmagában is fontos működést kifejtő szerv, amely meghatározó a hő- és energia-háztartás biztosításában, a barrier funkció, valamint a fény- és sugárvédelem megvalósulásában. Az utóbbi évtizedek kutatásai egyértelműen igazolják, hogy a bőr fontos szerepet tölt be a szervezet immunvédelmi rendszerének kialakításában és az immunrendszer megfelelő működésében is. Az elmúlt ötven év során előtérbe került a bőrbetegségekhez kapcsolódó belszervi eltérések (szervek, hormonális eltérések stb.) vizsgálata, kiterjedten tanulmányozták az allergiás és autoimmun eredetű bőrbetegségeket, hisztológiai, hisztokémiai, és immunhisztológiai vizsgálatokkal tisztázták számos bőrbetegség szerkezeti és hisztokémiai természetét, valamint molekulárbiológiai és genetikai módszerekkel igazolták több kórkép lényeges, meghatározó tulajdonságait. Az immunológia, a genetika és a molekuláris biológia terén tett felfedezések a bőr élettanára, biokémiájára, kórtanára, immunbiológiájára, anyagcseréjére, vitamin- és hormonháztartására stb. vonatkozóan számos új ismeretet eredményeztek. Ennek ellenére a bőrgyógyászat terén ma is nagyon sok a megoldatlan kérdés.