Minerva nagy képes enciklopédia 1. [antikvár]

Részlet a kötetből: "Az élet csodálatos dolog, és ez alól sem az egy sejtű, sem az ember élete nem kivétel, bár szerveződésének fokában a kettő egymással nem hasonlítható össze. Az élet egy magasan szervezett önszabályozó rendszer, amelynek létezése kémiai anyagokkal, fizikai és kémiai mechanizmusokkal megmagyarázható ugyan, de azoknál lényegesen bonyolultabb, és éppen önszabályozó jellegénél fogva különbözik azoktól. Az élőlény anyagot és energiát használ fel környezetéből, növekszik és szaporodik, vagyis olyan dolgokat müvel, amelyekre az élettelen képtelen. Az élő világ minden egyede mutatja az élet jelenségeit, megszületik, él, szaporodik és meghal. Bár legtöbbször egyedi életét éli, mint a „természet" nevű közösség tagja, hozzájárul annak jellemző képéhez, fennmaradásához és egy - talán észrevehetetlen - momentummal az evolúcióhoz (fejlődéshez) is. Az élő utódai hasonlítanak az ősökhöz, de el is térhetnek azoktól, és az öröklődő megváltozások - amennyiben a természet követelményeit jobban elégítik ki -, új fajok fellépésére is vezethetnek. így keletkezett a fajok és fajták tömege. Ezek fejletlenebbek, vagy fejlettebbek - szubjektív megítélésünk szerint - csúnyábbak vagy szebbek, ragadozók vagy áldozatok, és így jött létre az egész természeti hierarchia csúcsán levő élőlény: az ember. Az ember egyetlen sejtje olyan mint az egysejtű élőlény. Egyetlen szerve olyan mint az állatok megfelelő szerve, és agyvelejének működése nálánál kevésbé bonyolult élőlények agytevékenysége alapján is vizsgálható. Mégis az ember tudatával és munkavégző képességével, agyával és kezével kiemelkedett az állatok közül, és megváltoztatta maga körül a természetet - amely létrehozta őt -, és korunkban kisajátítja magának azt a jogot, amellyel korábban az isteneket ruházta fel, és amelynek még az elképzelése is iszonyattal töltötte el annak idején. De elég erős-e ehhez az ember? A kozmoszt a csillagok milliárdjai népesítik be. A csillagászok számítása szerint, kb egymilliárdnyi galaktika létezik, és Földünk ezen galaktika-rendszer egyetlen tejútjának tagja. Ez a Tejút mintegy százmilliárd csillagból áll, és ezek közül körülbelül százmillió alkalmas arra, hogy rajta élet keletkezzék. Földünk tehát ennek a százmillió csillagnak egyike. Ezen a parányi bolygón, a Földön él a még kisebb parány: az ember, melyből napjainkban mintegy három milliárdot tartanak számon, és amely ma éppúgy küzd a körülötte levő környező világgal, melyet természet néven ismerünk, mint évezredekkel ezelőtt, amikor számban is, tudásban is lényegesen kevesebb volt. Ennek ellenére, vagy éppen ezért az ember óriásit alkotott. Széles körű ismeretekre tettünk szert a Földön - bár valószínűleg többet nem ismerünk, mint amennyit ismerünk - és kiléptünk a világűrbe, megkezdtük annak feltérképezését és megismerését is."