Coeliakia - A közös kihívás [antikvár]

A lisztérzékenység (szin.: coeliakia, gluténszenzitív enteropathia, sprue) a leggyakoribb felszívódási zavar, melyet a genetikailag fogékony egyénekben az étkezéssel bevitt gabonafélék (búza, rozs, árpa és zab) ún. gluténfrakciója idéz elő. A lisztérzékenység típusos esetben, mely főképp a gyermekkori eseteknél gyakoribb, krónikus hasmenés, puffadás, hasi fájdalom és a felszívódási zavarból eredő hiánytünetek képében jelentkezik. A felnőttkori lisztérzékenység egyik fő jellegzetessége, hogy sokszor atípusos (nem hasi tünetek) formájában manifesztálódik, így a kezdeti tünetek megjelenésétől számítva a betegség diagnosztizálásáig napjainkban is sokszor évek telnek el. Gyakran előfordul, hogy vashiányos vérszegénység, csontritkulás vagy ismétlődő vetélés hátterében kezeletlen lisztérzékenység áll. Más esetekben bizonyos, a lisztérzékenységhez ismerten társuló betegségek (pl. 1-es típusú cukorbetegség, autoimmun thyreoiditis) fennállása veti fel lisztérzékenység gyanúját. Mindezek alapján érthető, hogy a még fel nem ismert lisztérzékenységben szenvedő betegek panaszaik jellege miatt gyakorta nem gasztroenterológushoz fordulnak, hanem diabetológushoz, hematológushoz, nőgyógyászhoz stb. Ezért alapvető, hogy a kórkép sokszínű természetével ne csak a gyermekgyógyászok és a gasztroenterológusok legyenek tisztában, hanem a társszakmák művelői is. Ez az a célkitűzés, melynek eléréséhez egy fontos állomásnak tartható a 2007. március 10-én a Semmelweis Egyetem II. Sz. Belgyógyászati Klinikáján megrendezésre került konszenzus konferencia, mely tanulságokkal szolgálhatott a medicina bármelyik diszciplínáját űző szakorvosok, orvostanhallgatók és doktoranduszok, sőt a nagyközönség számára is. A rendezvényen a téma nemzetközileg is elismert hazai szaktekintélyei adtak elő, az előadók sorában több egyetemi tanárral. A konferencia "telt ház" előtt zajlott, a helyszíni és az eseményt követő pozitív visszajelzések szinte automatikusan vezettek el ezen kiadvány megszületéséhez, melynek terjesztése révén remélhetőleg tovább növelhetjük az orvostársadalom coeliakia iránti éberségét.