Endodoncia [antikvár]

A fogorvostudomány különválása, önállósulása az általános orvostudománytól számos országban az utóbbi fél évszázadban ment végbe. Ez a folyamat a magyar fogorvoslást sem kerülte el. Az ötvenes években megalakult az önálló Fogorvostudományi Kar Budapesten, majd fogorvostudományi szak Szegeden, később Pécsett és Debrecenben. Az alapoktatásban különváltak az egyes fogorvosi szakterületek: konzerváló fogászat, fogpótlástan, gyermekfogászat és fogszabályoszás, parodontológia, szájsebészet. Az időközben megszervezett járóbeteg-rendelések egyes nagyobb fogászati osztályain a komplex terápiát nyújtó rendelések mellett speciális (gyökértömő, protetikai) részlegeket is létrehoztak. Ezt részben a fogak megtartásának a páciensek részéről támasztott és egyre növekvő igénye, részben a fogrovosok egyre erőteljesebb prevenciós szemlélete, igyekezete indokolta. A gyökértömő részlegek nagy betegforgalma igazolta azok létjogosultságát és egyben bizonyította, hogy még a konzerváló fogászati diszciplína is további részterületre osztható (újabban ezek közé soroljuk a cariesprevenciót is). A konzerváló fogászat egységes oktatását a több kiadást megért Konzerváló Fogászat című tankönyv szolgálta. Legutóbb (6., átdolgozott és bővített kiadás, Medicina, 1982.) Cariológia és Endodontia címmel jelent meg, e címben is hangsúlyozva, hogy a caries következményes megbetegedéseinek gyógyítása, - a pulpa életben tartása és a gyökérkezelés - a konzerváló fogászat jelentős részterülete. Mind az alapoktatás, mind a továbbképzés egyre nagyobb figyelmet szentel ennek a területnek, mert a sikeres kezelések során megmentett fogak (és az ily módon megelőzött foghiányok) emelkedő száma igazolja igyekezetünket és jól beleillik általános prevenciós szemléletünkbe. Az endodonciai gyakorlat számára ma már olyan módszerek, anyagok, eszközök és gyógyszerek állnak rendelkezésre, melyek kellő ismeretek, klinikai tapasztalatok és gyakorlat birtokában egyre több sikerrel biztatnak olyan esetekben is, amelyeket korábban eleve reménytelennek tartottunk. Az alapoktatást szolgáló tankönyv nem vállalhatja azt a feladatot, hogy egy diszciplínán belüli részterületet , az alkalmazott módszerek, anyagok széles skáláját teljes részletességgel tárgyalja. Az új vagy átdolgozott kiadások általában hosszabb időközönként jelennek meg, s így nem tartalmazhatják (és esetleg értékelhetik) a legújabb módszerekkel, anyagokkal nyert klinika tapasztalatokat. Könyvünk célja egyrészt e természetszerűen jelentkező hiányosság kiküszöbölése. Másrészt olyan kézikönyvet szeretnénk a gyakorló fogorvos kezébe adni, amely az alapismereteken túl az endodonciai gyakorlat számára fontos ismereteket nyújt. Ismertetjük a hazai és nemzetközi szakirodalomban eddig közölt, korábban alkalmazott és legújabb módszereket. Ilyen jellegű könyv magyar nyelven, hazai kiadásban eddig nem jelent meg. A fogorvostudomány egyéb, az endodonciai gyakorlathoz kapcsolódó részeit csak oly mértékben és mélységben tárgyaljuk, amennyire az az endodonciai gyakorlat számára elengedhetetlenül szükséges. Ennél elmélyültebb tanulmányozás céljából a témakörben megjelent tankönyveket, kézikönyveket és jegyzeteket ajánljuk.