Magyarországi Óvónőképző Intézetek Neveléstudományi közleményei 1965 [antikvár]

Népünk története legjelentősebb eseményének 20. évfordulójára emlékezünk 1965-ben. A XX. század második nagy világégése tüzében - melynek borzalmainál csak az előző évszázadok népnyomora volt elviselhetetlenebb - örökre elhamvadt hazánkban a tőkés társadalom fasiszta osztályuralma és acélossá edződtek a dolgozók, munkások és parasztok törekvései. A tűz elpusztította a népek szabadságát eltipró kapitalista rendszert, miközben életrekeltette a nép demokratikus hatalmának elolthatatlan energiabázisát. Az európai népek felszabadításáért felbecsülhetetlen áldozatot vállaló Szovjetunió hősi harcosai szabdalták le a hazánk testére fojtogató erővel tapadó német fasizmus polip-karjait 1945-ben. Ez a felszabadító tevékenység életmentés volt: külső és belső ellenségeink hadászati erejének megsemmisítését, politikai és gazdasági hatalmának szétzúzását, népünk szabadságának hajnalhasadását hozta. S valóban, a csatazajt hamarosan felváltotta a termelő gyárak és üzemek gépeinek zakatolása. Fegyverek helyett ásó, kapa, kasza, ipari szerszámok és toll került a magára talált magyar nép fiainak dolgos kezébe. Mint ahogyan a jó talajba ültetett növény terebélyesedik a kedvező klimatikai hatásokra, úgy fejlődött és erősödött hazánkban is az eltelt húsz év alatt a népszabadság. A nép érdekeit szolgáló társadalmi-politikai feltételek következtében vált lehetővé a szocialista építés gazdasági-szervező és kulturális-nevelő funkcióinak kibontakozása és győzedelmeskedése. Ma már a permanens szocialista forradalom erői tartják mozgásban és gyorsítják fel az ipari, mezőgazdasági termelést, valamint kulturális életünk tempóját. A harmadik évtized mesgyéjén - a szocializmus teljes kiépítését megalapozó - eme hősi korszakra jogos büszkeséggel tekintünk vissza, számolva jövőbeni feladatainkkal, sőt látva korrigálni valóinkat is.