Hogyan neveljük a fiúkat? [antikvár]

Egykor, nem is olyan régen, a lánygyerekeket kevésbé tartották értékesnek, mint a fiúkat, és úgy gondolták, a lányok nem is képesek arra, amire a fiúk. Sok családnak az volt a meggyőződése, hogy a lányok taníttatása merő "pazarlás", ezért minden pénzüket a fiaikba ölték. A fiú kapta a legjobb ételt és a legjobb ruhát, mert a család jövője szempontjából ő volt a legfontosabb. A fiúcsecsemő születését áldásnak tekintették; a lányét pedig szerencsétlenségnek. Thaiföldön vagy Nepálban például még ma is szabadon adják és veszik a lányokat. Kína egyes részein pedig még az is előfordul, hogy sorsukra hagyják a lánycsecsemőket, akik el is pusztulnak. Számunkra mindez meglehetősen visszataszító. De azért csak söpörgessünk a magunk portája előtt: hosszú, nehéz küzdelem zajlott nálunk, hogy a lányokat ugyanolyan mércével mérjék, mint a fiúkat, a nők pedig megvalósíthassák lehetőségeiket. És ez a küzdelem még ma is tart.