A Tantervelmélet forrásai 4. [antikvár]

A dualizmus korában a pedagógia hagyományos és tartós, vagy éppen aktuális problémáit illetően - így iskolaszervezeti és tantervi kérdésekben is - élénk viták folytak a szakirodalomban; irányzatok konfrontálódtak egymással, az új századelőtől egyre élesebben. Ami pedig a publicisztikát illeti,gondoljunk itt csak a nagy hatású pedagógiai szakemberek mellett a polgári radikalizmus és a Szociáldemokrata Párt iskolaügyi kritikáira és javaslataira, a különféle szocialista és radikális pedagógusmozgalmakra. Ezek a - főként a szakirodalomban folytatott - viták, vagy egyes kiemelkedő pedagógusok munkássága esetenként döntően (többé-kevésbé talán mindig) befolyásolták a tantervkészítést. Így volt ez Kármán és a középiskola esetében (vö. Felkai, 1983. 219-), és bizonyára az 1905-ös népiskolai tanterv és utasítás (Köte 1975. 91.) megalkotásakor; ez utóbbiban pl. Alexander Bernátnak is szerepe volt. Scneller és Imre tantervi törekvéseit (akárcsak pl. a hazai gyermektanulmányozókét), a pedagógusok egy-két nemzedékének gondolkodására tett hatásuk, valamint problématörténeti tanulságaik miatt érdemes számon tartani.