Alpesi sín-futólécen [antikvár]

A Kékes lejtőjén ismerkedtem meg ennek a könyvnek egyik szerzőjével, Dobozy Lászlóval. Közös barátunk és síelő társunk, Karinthy Ferenc mutatott be egymásnak bennünket. Mindenekelőtt a szakértelmére figyeltem fel. Sokan vannak, akik jól síelnek, de kevesen, akik tudatosítják is azt, amit - mintegy ösztönösen - helyesen és szépen csinálnak, s ily módon tanítani, oktatni is tudnak. Mert csak az ilyen - nem ösztönös, de tudatos - tudás az, amely egyben módszert is jelent: viselkedést, mozdulatot, tartást szabályozó elvek általánosított s így értelmileg is átadható teljes rendszerét. Dobozy László ilyen tudással rendelkezett. Megragadott milyen frappánsan adta tovább mindazt tanítványainak, amit izmaiban kikísérletezett. Értett hozzá, hogy rövid, de a lényegét érintő megjegyzésekkel felhívja a figyelmet egy-egy lesiklási vagy tartási hibára, s tanácsot adjon, miképp kellene jobban, kulturáltabban, gazdaságosabban, elegánsabban csinálni ugyanezt. Olyan valakit ismertem meg benne, aki tudta, hogy a mozdulatoknak is van kultúrája, azokat is lehet és kell tökéletesíteni.