A győzelem butává tesz [antikvár]

Előszó T. S. Eliot vallotta költészetfelfogásában, hogy a nagy életműveknek azok a legértékesebb részei, amelyekben régi korok alkotásainak sorai visszhangoznak. Amelyeknek -tehetjük hozzá - szerzője az idő mélységeiből kiemelt igazmondásokat helyezi új rendszerekbe, miközben ír, gondolkodik, cikázik a holt anyag és az élők világa között. Ujlaky István a közvetítő szerepét vállalja magára, amikor régi és még régebbi, közelmúltbeli jeles gondolkodók és kortárs alkotók írásaiból állít össze számunkra idézetgyűjteményt. A kiemelt sorokat a történelem-filozófia, a történelem-elmélet, az egyes történelmi korok fejezeteinek hadrendjébe, majd a nemzet, a haza fogalma, a vallás, a papság témája köré állítva adja közre. Az eredeti szövegekből áthelyezett mondatok, amelyek bölcsességek, elmés gondolatok, aforizmák foglalatai, egymásnak felelgetnek, olykor ellenpontozza is egyik a másikat, amint új szövegkörnyezetükbe kerülve életre kelnek: azaz engedik, hogy magára ismerjen bennük az olvasó, avagy vitára ingerelnek, a téma továbbgondolására serkentenek. Aki idéz, választ. Kiválaszt. Kiválasztja a szavak, mondatok, szövegrészek sokaságából a neki tetszőt. A. Danto mondja művészetfilozófiai dolgozatában, hogy az idéző,