Bővebb ismertető
A 2040-es évekre az embernek sikerül kolonizálnia a Holdat, pár ezer kutató él rajta hatalmas üvegbúrák alatt. A magyar tudósok nem jutottak túl jó helyhez, mert a holdrajzi adottságoknál jobban érdekelte őket, hogy a Tehetség Tengere nevű kráter mellett telepedhessenek le.
Laád Szabolcs biokémikus sehova sem vezető kutatások és kapcsolatok között bolyongva éli az életét a Földön, amikor egy konferencián megpillantja és megszereti a gyönyörű Apáti Annát. Egy átitalozott éjszaka során csak annyit tud meg róla, mielőtt nyoma vész, hogy katasztrófaturista. Szabolcs mindenáron meg akarja találni: ha a tévé nagyszabású természeti csapásról számol be valahol a Földön, rögvest oda utazik. Ám hiába a kitartó nyomozás, Anna nem bukkan fel többé, így amikor egy nap egykori iskolatársa azzal az ajánlattal keresi meg Szabolcsot, hogy költözzön ő is a Holdra, habozás nélkül igent mond.
Egressy Zoltán új regényében a jövőbeli monarchikus Budapest, az összeomlott pisai ferde torony és az elárasztott Liverpool szatirikus díszletei között kalauzolja olvasóját egészen a Holdig, ahol főhőse kénytelen a saját és az emberiség jövőjét is érintő alapkérdésekkel szembesülni.
„A mindennél komolyabban vett nagyítás az írói alkotásmód fotografikus vetülete.”Balázs Imre Józseffel beszélget Demény Péter, Takács Dániel esszéje, Csuhai István és Szilágyi Zsófia kritikája, Gerevich András, Nagy Hajnal Csilla és Szőcs Margit verse, Balássy Fanni, Burns Katalin, Erdei L. Tamás és Péter János szépprózája, Szív Ernő tárcája, Báron György filmkritikája.
Olvassa el a teljes cikket a Mindennap Könyv oldalon! >>