A peleskei nótárius [antikvár]

Gaal József (1811-1866) mint regény- és novellaíró kezdette meg irodalmi pályáját, legnagyobb sikerét azonban a dráma terén aratta. Színművei és különösen A peleskei nótárius, nagyban hozzájárultak ahhoz, hogy az idegennyelvű főváros a magyarosodás útjára lépett. A peleskei nótárius, mely 1838 őszén került először színre a Nemzeti Színházban, máig is vonzó darabja a magyarérzésű és gondolkodású közönségnek. Bohózatának forrása gróf Gvadányi József verses elbeszélése. Egy falusi nótáriusnak budai utazása (1790)1 volt. A két mű főhőse és mellékszemélyei nagyjában ugyanazok, de Gaal forrását csak addig követte, míg céljának megfelelt, egyébként szabadon változtatott rajta, így alapgondolata is más. Míg Gvadányi nótáriusa a régi szokásokat védelmezte körömszakadtáig, addig Gaal bohózatának főhőse a világtól való elmaradottsága következtében less nevetséges. A nótárius Sándor fia a bohózatban sokkal elevenebb, jobban kidomborított alak, mint Gvadányi művében. Tóti Dorka boszorkány alakja és a nótárius ellen való áskálódása, felsülése és pusztulása majdnem teljesen Gaal leleményéből származott. Gaalnak nagy érdeme, hogy komikus főhősét az akkori magyar társadalom számos jellemző típusával vette körül. Megjelennek művében a falu, puszta, főváros lakói, az idegen katonák, a fordított darabokat játszó színészek. Nemcsak a Magyar Alföld jellegzetes típusát ábrázolja kitünően, hanem éles szeme van a főváros alakjainak jellemzésére is.