Bővebb ismertető
1. A NÉP SZIVÉBEN
Nincs nehezebb, mint bejutni egy nép szívébe. Királyaink közül csak Mátyás él ma közszájon, az „igazságos", állam fér fiaink közt meg a jobbágyfölszabadító Kossuth „apánk". Őket föl-fölidézgetik dalban, apró történeiben. S érdekes, hogy mind a kettő mint írástudó izgatja a népet: Mátyás a mondában „diák", a nóta szerint Kossuth Lajos szintén Jródiák". Csatatéren, karddal még leginkább Petőfit szokták elképzelni, a költőt.
De falusi meséinkben föl-fölbukkan egy valóságos tanuló is: Csokonai, Hogyan jutott Mátyás mellé, Kossuth mellé, azoknak a nagy „diákoknak" a sorába, akik az ország sorsát írták? Ügy él népünk tudatában, mint varázsló, jövendőmondó. A debreceni közhit szerint előre megmondta. hogy 1888-ban kutya sem szeretne lenni Magyarországon, s lám, be is hozták akkor az ebadót. Sőt a második világháború kitörésekor megint rögtön emlegetni kezdte a külváros, hogy azt is megjósolta volna, 1940-ben nem lesz ajánlatos Európában lakni, de aki túléli, az már ne reszkessen tovább. Látnivaló, nem kártékony lélek ő, nem félelmetes garaboncás, hanem jószándékú figyelmeztető; főleg pedig vidám borissza légátus: a szakácskönyvből is elragadó prédikációt rögtönöz, egy lakzi kedvéért meg csapot, papot felejt.
Hogyan kerül a kóbor poéta egy sorba a világhírű királlyal, a világszerte ünnepelt kormányzóval? Van-e hozzájuk hasonló érdeme? Vagy csak a véletlen csinál belőle „mágyikást": mágikust?
Tévedhet a nép is kortársai megítélésében, de az utókor mindig kiigazítja. Ha valakit megtart az emlékezetében., okvetlenül azért teszi, mert az az ő szempontjából a legkülönb, legérdemesebb. De
Katona József (Kecskemét, 1791. november 11. – Kecskemét, 1830. április 16.) főügyész, drámaíró, a magyar drámairodalom kiemelkedő alakja.
Kecskeméten született, iparos, nem nemesi családban. Szülővárosában, más alföldi mezővárosokhoz hasonlóan, az iparos-paraszt polgárság tehetősebb tagjai támogatták a művelődés intézményeit. Katona szülei, bár maguk iskolázatlan emberek voltak (apja takácsmester), fontosnak tartották, hogy legidősebb fiúgyermeküket taníttassák. Gimnáziumi osztályait befejezve Katona József jogi tanulmányokat kezdett: a kor szokásai szerint a nem nemesi származású ifjak számára a jogi pálya tette lehetővé a vármegyei vagy városi tisztségek betöltését, illetve az értelmiségi foglalkozások művelését.
Egyetemi tanulmányai során nem ért el különösebben jó eredményeket, viszont számos egyetemi társához hasonlóan színészként csatlakozott a pesti magyar színtársulathoz. Békesi József álnéven írta alá a szerződését. Kisebb szerepeket játszott, de drámafordításokkal, átdolgozásokkal és eredeti darabok írásával szintén kimutatta a színjátszás iránti elkötelezettségét. Színésztársai között volt Széppataki Róza, aki később Déryné néven vált halhatatlanná.Katona félszegen, levélben vallott szerelmet a színésznőnek, aki nem viszonozta érzelmeit; valójában nem is tudta igazán, kitől kapta a vallomást, hiszen a fiatalember csak a neve kezdőbetűit írta alá. A színészet mellett egyetemi évei alatt a történelem foglalkoztatta, korai drámái is főként történelmi tárgyúak.
1815-ben tett ügyvédi vizsgát, és ebben az évben készítette el Bánk bán című történelmi drámája első változatát. Ezután drámát többet nem írt. Pesti ügyvédek irodájában dolgozott mindaddig, míg 1820-ban rövid ideig önálló irodát nem működtetett. Ez a vállalkozása kudarccal végződött, viszont sikeres pályázata alapján ugyanebben az évben szülővárosában alügyésszé választották. 1826-ban városi főügyész lett. Zárkózott, magányos életet élt, színjátszással, irodalommal hivatásszerűen nem foglalkozott.
Még nem volt negyven éves, amikor egy nap, 1830-ban a mostani kecskeméti városháza előtt szívrohamban meghalt. Szülei a Seress Pál ismerősüktől kért kölcsönpénzből temették el fiukat április 17-én.
Az írója halála után "legelső nemzeti drámává" magasztosult Bánk bán elhomályosítja Katona többi művét, holott a színművek mellett jelentős költeményeket írt (Idő, Andal, Gyermek-kor), több fontos, színházi és dramaturgiai kérdésekről szóló tanulmány szerzője volt, és értékes kutatásokat végzett Kecskemét város történetéről.