Hét balladajáték [antikvár]

Részlet a könyvből: MŰKEDVELŐ SZÍNJÁTSZÁSUNK VÁLSÁGA A magyar művelődéspolitika nagyarányú reformtervezetének egyik jelentős gondolata a magyar szabadszínjátszás megszervezése és korszerűsítése. A nagyjelentőségű reformtervezet megvalósításának kezdőlépései már megtörténtek, s a munka további folytatásától a csődbejutott magyar mükedvelés megújhodását és kultúránk egyik igen fontos problémájának megnyugtató megoldását várjuk. Mikor a magyar művelődéspolitika nagy gondot fordít a szabadszínjátszás ügyére, ebben bizonyára az a gondolat is vezérli, hogy itt egy alapvető emberi vonással: a játékösztönnel kell számolnia, s ezt az egyetemes emberi művelődés és nemzetnevelés szolgálatába állítania. Már a gyermek játékai figyelmeztetnek, hogy a játék nem puszta időtöltés, nem öncélú tevékenység, hanem a felnőttkori életfunkciók begyakorlása. A színjátszó tevékenység sem lehet az idő céltalan elfecsérlése, s nem zárhatja ki magából az élet komoly problémáit. Már pedig a magyar műkedvelő színjátszás újabbkori története azt mutatja, hogy ez az általános emberi megnyilatkozás értéktelen irodalmi termékekkel való puszta időtöltéssé vált, s teljesen elszakadt az élet, az egyén, társadalom és nemzet nagy kérdéseitől. Igen gyorsan meggyőződhetünk ennek a tételnek az igazságáról, ha végignézünk néhány akár falusi, akár városi műkedvelő előadást, s anyagát mérlegre vetjük tételünk szempontjából. Sokat írtak róla, de mégsem lehet eleget hangoztatni, hogy a népszínmű és az operett nem állít szembe bennünket az élet, a társadalom és nemzet nagy kérdéseivel, sőt meghamisítja az életet.