Lázadó sziv/A legtisztább viz [antikvár]

Részlet a Lázadó szív c. kötetből: "A partra épített emeletes palotának ablakában állott a leány: Leveleky Anna. Lenézett a lábai alatt harsogó, megáradt Dunára. A meder színültig tele volt, az ár a kőpartot mosta. Egészen a felső lépcsőig emelkedett a sok sárga víz. Elnyelte a partra épített raktárakat, irodákat, kalyibákat, alámosta a négyszögletesre lapátolt homokbuckákat. A népek végig a parton, a hidakon álldogáltak és elképedve, nyugtalanul bámultak az eszeveszetten tomboló vizre. Mit jelent ez? - szimatoltak bele az ismeretlen holnapba, mert megszokták, hogy a természetnek féktelen kitörései előhírnökei legyenek az életük nagy változásainak. - Emlékeznek rá, - kérdezte egy feketeruhás hirtelen vénült asszony, mi volt a háború előtt is? Az a rettenetes vihar... - Fiuméban belesodorta az embereket a tengerbe. - Kazal szalmákat szórt széjjel... - Tördelte a távirópóznákat, mint a gyufaszálat. A viz pedig tombolva hánytorgatta az emberi életnek ringye-rongyát, dirib-darabját, miegymását. Teknődarab, gyúródeszka, székláb, szoknyafodor, vasalódeszka... Maga az ember, amivé lesz az idők során: szerszámja a kérlelhetetlen életnek..." Részlet A legtisztább viz c. kötetből: Első felvonás I. kép (Történik Magdolna lakásán, tágas, nagy szobában. A szinpaddal szemközt, a jobb sarokban fehér függönnyel elkeritve áll a gyermekágy. A függöny leengedve, az ágyból semmi sem látszik. Onnan csak a vékony gyermekhang fog hallatszani. A függöny mellett közvetlenül alacsonylábu szék. A széken tul keskeny ajtó, konyhába vezet. Ugyanezen az oldalon van még egy nagy üvegajtó, de azt függöny takarja el. Ez az ajtó kétfelé huzható. Jobbra a nézőtől nagy ablak. Balra óriási tükör és ugyancsak szárnyak, eltolható ajtó. Középen asztal.)