Vengerkák [antikvár]

Részlet a könyvből: (özvegy Ránki Dezsőné lakása a Ferencvárosban, a Tűzoltó-utcában, Pest egy régi bérházában. Tipikus pesti kispolgári szoba, mely nappali is, ebédlő is. A nézővel szemben két „gang"-ra nyiló ablak, látni a bérház udvarát a legfelső emelettel s meleg őszi délután lévén, a ház künn él a folyosón. Ócska, agyonült rugóju, támlás ebédlődivány, a támlán mindenféle vásári holmi: Kis vázák, izléstelen szobrocskák. Konzol, asztal, néhány szék, kopott karosszék, szekrény. Pianinó. Egy ajtó a konyhára s ezen át a folyosóra vezet, másik ajtó kis kamrába) ELSŐ JELENET (Ránkiné, majd Somlárné.) (Mikor a függöny szétválik, Ránkiné egyedül van a szinen, épen vasal, nagy buzgalommal hajtogatja lánya kelengyéjét, - körülményeikhez képest finom fehérneműt. Ránkiné 50 éves, de a sok munkától, nélkülözéstől, jóval öregebbnek látszik. Száraz, vizeskékszemü, kiaszott teremtés. Gyenge, akarata nincs, panaszát, baját nem mondja el másnak, magát gyötri mindennel. - Kis szünet után rövid csengetés hallik. Leteszi a vasalót, kimegy a konyhába, ahonnan behallatszik a hangja és Somlárnéé is, amint beszélgetnek.) RÁNKINÉ (Kivül): De . . . csak tessék. SOMLÁRNÉ: De ha nincs idehaza...