A bátor Kacabobáj és a hűséges Bernadett [antikvár]

Egyszer volt, hol nem volt, az Üveg-tengeren, a Kristály-hegyen és Gyöngy-szigeten is túl, egy varázslatos illatú levendularéten élt egy kis katicabogár, akit Kacabobájnak hívtak. Anyukájával és apukájával egy piros pöttyös házikóban laktak Bogárfalván a többi aprócska bogárkával. Szülei nagyon szerették őt, és mindig vigyáztak rá. Ő volt számukra az a hatalmas áldás, amivel a Teremtőjük egy napon megajándékozta őket. Ő különleges katicabogár volt. Mindenki szerette, hiszen olyan kedves, barátságos és bájos volt. Mindig mosolygott, a szeme is csillogott a boldogságtól. Pirospozsgás orcája, vidám és hangos kacaja mindenkit levett a lábáról. A kis katicabogár nagyon jó bogárka volt, aki hallgatott a szüleire, még akkor is, ha ez néha nehezére esett. Szülei mindent megtettek annak érdekében, hogy boldog legyen. Kacabobájnak öt pötty fénylett a hátán, hiszen már 5 éves elmúlt, amire nagyon büszke volt. A háta gyönyörű piros volt, mint az érett cseresznye. Kacabobáj minden reggel korán ébredt, amikor a sápadt hold és a Hajnalcsillag nyugovóra tértek, és amikor az üdén ébredő napocska első sugarait a föld felé nyújtogatva melengette a tájat. A kis katica megmosta arcocskáját a levendulavirágon összegyűlt harmatcsepp vizében, fogat mosott, 7