A sárkányok könyve [antikvár]

I. A BESTIÁK KÖNYVE Lionel éppen egy tündérpalotát épített játékkockákból, amikor befutott a hír, és ő hagyta, hogy a játékkockák szanaszét potyogjanak - dadus majd úgyis fölszedegeti - mert az a hír igencsak figyelemreméltó hír volt. Amint halljátok, valaki kopogtatott a főbejáraton, és a lépcső aljából ismeretlen hangok fura beszélgetése szűrődött föl. Lionel azt gondolta, hogy a gázszerelő az, mert a gázt attól a naptól fogva nem használhatták, amelyen Lionel a gázcsaphoz kötötte az ugrókötél egyik szárát, majd ugrálás közben kirántotta a gázcsapot a falból. Ekkor, meglehetősen váratlanul, dadus bejött és azt mondta: - Lionel fiatalúr, kedvesem, jöttek érted, hogy elvigyenek és királlyá koronázzanak! Ekkor dadus sietős mozdulatokkal indult, hogy átöltöztesse, megmossa kezét és arcát, megfésülje, és mialatt dadus mindezeket végezte, Lionel izgett-mozgott és ficánkolt, és ezeket hajtogatta: - Na, ne már, dadus! - Meg ezt: - Tutira elég tiszták a füleim! - No meg ezt: - Hagyd már a hajamat, rendben van az! - És még: - Majd én megcsinálom! - Úgy fickándozol, mint egy angolna, ahelyett, hogy királyhoz méltó módon viselkednél! - zsörtölődött a dadus. Abban a pillanatban, hogy dadus egy pillanatra elengedte, Lionel úrfi fölpattant, és meg sem várva, hogy tiszta zsebkendőt kapjon, meglógott. Ezalatt a szalonban két igen komoly kinézetű úr várakozott türelmesen, prémgalléros vörös kabát-