Ágnes [antikvár]

Részlet a könyvből: "Augusztus vége volt. A kertben, a lugas előtt egy tizenkétéves kislány ült, jobbkarjával egy fehér-fekete foltos cicát szoritott magához, bal kezével egy foxterrier nyakörvét tartotta. A két állat elkeseredett gyülölettel sziszegett egymásra. A kutya felrántotta felső ajkát és finom fekete orrát az ég felé tartva, idegesen morgott. Fehér, hegyes fogai villogtak, szeme zöldes fényben ragyogott. Hófehér karcsu teste vonaglott a visszafojtott indulattól. A macska meggörbitette hátát, mint egy kölyök-teve és négy bársonyos talpacskájából éles körmeit nyujtogatta. Félt és gazdasszonyához bujt, közben fujt és olyan formán tett, mint egy üldözött kigyó. A két haragos állat tulajdonosa és parancsolója Tóthfalussy Ágnes kisasszony volt, kinek az arcát ebben a percben halandó nem láthatta, mivel fejét egészen lehajtotta és kibontott haja mint egy sürü fátyol hulott a szeme elé. A kisasszonyt ezt alig vette észre, mert nagy dolog foglalkoztatta, azt vette fejébe, hogy a két ádáz ellenséget: Lolót, a foxi kutyát és Kedvest, a cicát kibékíti egymással. Ez a dolog sok tapintatot és körültekintést kivánt, mivel Kedves alig hogy megsejtette Lolót, felszaladt az eperfa tetejére és illő távolból nézett farkasszemet a kutyával. Most is a menekvésre gondolt és mivel ezt Ágnes ölelő karja megakadályozta, rémületében égnek meredt szép fehér-fekete bundája."