Jellicoe road [antikvár]

Mill Wf*1^ ELŐSZÓ Apám százharminckét percig haldoklott. Számoltam. A Jellicoe Roadon történt. A legszebb úton, amit valaha láttam, ahol áfák szellős kupolát alkotnak, mint egy alagút Shangri-Lába1. Az óceánhoz tartottunk, több száz kilométerrel odébb, mert látni szerettem volna, és apa azt mondta, ideje, hogy mi négyen nekivágjunk ennek az utazásnak. Emlékszem, megkérdeztem, mi a különbség a kirándulás és az utazás között, mire apám azt felelte: Narnie, szívem, amikor odaérünk, megérted. Ezek voltak az utolsó szavai. Szinte azonnal meghallottuk őt. A másik autóban, ami olyan mélyen beleékelödött a miénkbe, hogy már nem is lehetett megállapítani, hol kezdődik az egyik és hol végződik a másik. Azt mondta, Tate-nek hívják, majd átpréselte magát az üvegen és az acélon, miközben átmászott saját halottain — csak hogy Webb-bel és velem legyen; hogy a kezét 1 Képzeletbeli, misztikus, idilli hely James Hilton A Kék Hold völgye (1933) című regényéből, mely később a földi paradicsom szinonimája lett. "J ©nK-