A budai gyár/Félmult időkből [antikvár]

A Gellérthegy tetején tompa puffogással eldördült az ágyú. A Duna innenső partján Szent Margit szigetétől Csepelig, mint megriadt hangyaboly, háborgó nyüzsgésre kelt a rengeteg embersokaság. A vásár megindult. Az ütött-kopott kis város: Pest két végében, a tíz-tizenöt sorban messzire elnyúló bódék és sátorok között pokoli riongás, ádáz tolongás kerekedik. A vásáros nép föl és alá hullámzó lármás áradatában dühös hahózással még mindig fölbukkan egy-egy fuvaros színültig megrakott társzekéren, csézán vagy kordén. A Rákoson elnyúló végtelen szekértábor felől egyre nagyobb csapatokban rajzanak a jövevények a sátorváros és a nagy vásártér felé. Ellepik a folyam menedékes partját, ahol még javában folyik a kirakodás. A gályák, bárkák, ladikok szinte a budai partig nyúlnak el a víz tükrén. Pompás tavaszi nap van. A szabad ég alatt áruló fazekasok, kádárok, katlanosok és egyéb mesteremberek ingujjra vetkőzve sürögnek toronymagasságúra fölhalmozott holmijuk körül. Csáklyával kapják le a fazekakat, dézsákat a halom tetejéről, ha vevőjük akad. A portéka egyre fogy, a hajók mélyéből azonban rögtön ki is pótolják a deszkapallókon föl és alá járó vontatólegények. A hajóhíd mellől három fiatal lány nézi az őrült kavarodást. Budáról kerültek át vásárfiát venni. Ám, hogy ismét partra értek, moccanni sem mernek.