A két strázsa [antikvár]

Részlet a könyvből:LevélNe haragudjanak kedves Kocsor Gábor bátyám és Vári Laji bátyám, ha netalán ez a pár sorom kentekhez jutna valamiképpen, mondjuk úgy, hogy felkerülne a mennyországba és sajátkezűleg olvasnák kentek a mennyország kapuja előtt a strázsán. Mert el tudom képzelni, hogy a Jóisten ott fent is meghagyta Gábor bátyámékat földi beosztásukban, lévén kentek a földön hosszú éveken át falunk bakterjei, a rendnek őrei, nem állami, hanem községi komencióban. Ebben a minőségükben sok édes dolgot cselekedtek kentek, miket nem jegyzett fel a krónika, holott pedig nagyon feljegyzésre méltók.Rendesen ott álltak Gábor bátyámék a piactér közepén. Még most is látom, hogy a kend aranyrozettáját bearanyozza a nap, fringiája, a legnehezebb lovassági kard, panyókásan csüng lefelé, súrolja a földet. Laji bátyám kissé félrehúzódva áll srégen, sarzsitlan gallérjából magasra kiemelkedik sovány nyaka. Az ő derekán viszont bakakard fityegett. Ruházatilag abban egyeztek kentek, hogy télen-nyáron kucsmában jártak, ezzel szemben másban soha semmiben nem egyeztek. Mert ha teszem fel Gábor bátyám a malomvégi kocsmák környékén óhajtott cirkálni, akkor Laji bátyám feltétlenül az ibrányi kerületet ajánlotta, vagy Ujvároson sejtett valami nagy disznóságot felderíteni. Emiatt aztán majdnem mindig ölre mentek Gábor bátyámék.