A korinthusi leány [antikvár]

Részlet: Kr. u. 57. és Róma alapítása után 810. évben, 7-ikén annak a hónapnak, amelyet a görögök thargélion-nak neveztek, egy tizenöt-tizenhat éves, magas növésű, szép leányka - gyors járású, mint Diana, a vadászat istenasszonya - hagyta el Korinthus városát a nyugoti kapun át és tartott a tengerpart felé. Amikor egy kis réthez ért, amelyet egyik oldal felől olajfaerdő, a másik felől egy narancsfák és leánderektől szegélyezett patak határolt - megállott és virágot szedett. Egy pillanatig még tétovázott az olajfa árnyékában nyiló ibolyák és kökörcsinek s a nárciszok és a vizililiomok közt, amelyek a kis patak partján nyiladoztak, illetve a víz szinén ringatóztak, de azután ugrándozva, mint fiatal faun, egyenesen a patakhoz szaladt. A gyors futás közben haja kibomlott, s mikor a parthoz ért, megállott, letérdelt, a víz tükrébe bámult s mosolyogva vette észre, hogy milyen szép. Csakugyan, Achaia egyik legbájosabb, kéjes feketeszemű szűze volt, jóni orral, korállpiros ajakkal. Termete, amely márványkeménységű, de egyúttal nádszálhajlékonyságú volt, Prometheus által életre keltett Phidias-szoboréhoz volt hasonló, Egyedül a lába, amely a test súlyához képest szemmelláthatóan túlkicsiny volt, látszott aránytalannak és lett volna hibának tekinthető, ha ugyan egy fiatal leánykának ilyen tökéletlenséget hibául lehetne felróni; elannyira, hogy maga Pyréne nimfa - aki könnyeinek tükrét kölcsönözte neki - bárha nő volt is: nem tudta volna megtagadni önmagától azt, hogy vissza ne tükröztesse a leányka egész lényét a maga bájos szűziességében.