A robbanó por [antikvár]

Részlet a könyvből: I. FEJEZET amely bemutatja Wimperley Harold urat, amint megáll az esze - Ó, nevetséges! - jegyezte meg a kis ember haragosan. - Nyiltan kijelentem neked, cselekedeted a tiszta meggondolatlanság volt. Nyugodtan végiggondolva a dolgot, nincs rá mentség. Botjával dühösen rávágott egy üres gyufaskatulyára, amely ott feküdt előtte a pázsitos ösvényen. Nem találta el s ujra elkezdte szemrehányásait. - Bolondság volt csak gondolni is arra, hogy ilyen levelet irj. Hogy meg valóban postára is letted, az már valóságos őrület volt. Aludni kellett volna egyet az ilyen ügy elintézése előtt - erre rájöttél volna, ha csak egy percig is gondolkozol. Ha én nyugodtan átgondolom az ügyet, hát elképedek - egyszerüen elképedek. A nyugodtság szobrának mintájául ugyan nem igen választotta volna valaki Wimperley Harold urat, amint nagy lépésekkel ment végig a szóbanforgó reggelen azon a pázsitos térségen, mely London egyik virágos, kertes külvárosában levő villája mögött terült el. Csendes áprilisi reggel volt, az éjjeli eső mosta levegő csillogott, mint valami drágakő. Szépnek látszott a világ; kék volt az ég, zöldelt a fű, karcsuan és szűziesen álltak az égerfák az út mellett. Az emberiség azon példányai, akiket ott a szabadban látni lehetett, nagyobbrészt fokozták az ember azon érzését, hogy van valami abban, hogy derüsen kell felfogni az emberi életet.