A szellem napvilága [antikvár]

SEJTÉSEK EGY TÉMÁHOZ Illyés és Babits „ a mi nemzedékünknek, úgy hiszem, Illyés Gyula lesz a talányos írója." Németh László írta le ezt az ugyancsak talányos mondatot az Illyés szerkesztette Magyar Csillag 1943-as első számában. Vasy Géza tanulmánya juttatta eszembe, amely Illyés és Babits barátságát idézte fel (Illyés Gyula Babitsról - Közelítés a témához, Kortárs, 2008/11.). „Sejtéseimben" ugyan alig esik szó Babitsról, olyasmikről viszont igen, amelyek hozzájárulhatnak, segítségünkre lehetnek az Illyés-rejtély - „minden ember titok, idegenség " -megfejtéséhez. A legfontosabb e jelenségben - és ezt (tudomásom szerint) senki le nem írta, de bizonyára mindazok, akik a megbecsülés, az elfogulatlan szeretet erejében bízva olvassák, közelednek felé, érzik -, hogy két Illyés Gyula létezik. Ez korántsem annak a régi vádnak a felújítása, amely parlagi módon kétkulacsosságot emleget. Inkább arról van szó, hogy - visszavonva az előbbi sejtést, s ezzel meg is erősítve azt - tételem szerint csak egy igaz, perbe fogható Ily-lyés létezik, mégpedig a nehezebben olvasható, a titokkal teli költő Illyés Gyula. A költői életmű hatalmas monumentumát körülölelő egyéb Illyés-írás - kiemelve néhány remekművet (Puszták népe, Petőfi, Hunok Párizsban, Kháron ladikján) - csak kommentár, esetleg jegyzet, vázlat, olykor esendő próbálkozás. Amit lehet, sőt meg is kell rostálni, de a perdöntő minden esetben a költői életmű, a versbe foglalt igazság. Az olykor fájdalmas igazság tisztelete volt a legerősebb láncszeme annak a kapcsolatnak, amely a fiatal költőt a meghurcolt Babitshoz kötötte. Illyés vallomásaiból tudjuk, hogy két zárkózott emberről lévén szó, ezek a közös (vagy közösnek hitt) élmények és sérelmek nem fogalmazódtak meg nagy lírai vallomásokban. Kettejük igazi -