A vészjel [antikvár]

Győztek a népek. Véget ért egy apokaliptikus méretű háború, melyben nemcsak hadseregek, fegyverek, technikai, gazdasági és katonai erők, hanem mindenekelőtt társadalmi eszmék álltak szembe egymással. A szabadság nagy gondolata erősebb volt, mint az imperialista zsarnokok mértéktelen akarása. Szabad emberek, demokratikus népek ereje és méltósága elsöpörte a fasiszta embergyalázók nagyzási hóbortját és gleichschaltolt alattvalóik emberhez nem méltó engedelmességét. Az emberi jog győzedelmeskedett az őserdő törvénye felett, az emberi erény a gépesített fenevad felett. Nürnbergben, a német nemzetiszocialista pártnapok városában ítélkezik a világbíróság a nemeztiszocalista pártvezérek felett. A bűnözés világának homályából a világtörténelembe betört háborús bűnözők visszatérték kiinduló pontjukra: közönséges gonosztevőkként ülnek a vádlottak padján. A jogtalanul bitorolt hatalom palástja lehullott vállukról, kérkedésük dagálya, amivel oly előszeretettel hangoztatták felsőbbrendűségüket - nyomorúságosan elhangzott. Ami maradt: egy rakásra való gyilkos, rabló, tolvaj, megvetésre méltó szörny, akik a bizonyítékok súlya alatt összeroppannak és a vádlottak padján úgy viselkednek, mint az átlagos bűnözők.