Árvácska [antikvár]

Részlet a könyvből: Hajnal a pusztán. A kemény és örök nap úgy ébred az ég és a föld színén, mint az idétlen tyúk éretlen tojása. Vörös és sárga fények ömlenek át rajta, ropogva a hajnali kék ködbe. Még nincs mész a tojáshéjban, a nap, bizonytalanúl elnyúlik, szinte szétfolyik; odaütött tojás a barna serpenyőben. Kis tanya a végtelen pusztán. Mesebeli házikó; megfeketült nádfedelét sötét moha lepi, gerincét szétrúgta a gólya, meg a szélvész, vályogfala, bármilyen vastag, mégis úgy hajlik, mint a pöfeteg gomba, egyszer csak ráborúl a benne lakókra, de az még messze van, majd valamelyik téli viharos éjszakán. Ma még boldog a tanya. Itt minden csak szép lehet, csak jó lehet és megelégedett. Emberállatok ősi lakhelye. Kerítés semerre, nyoma sincs; minek? A legközelebbi tanya is úttalan távolságban van. Még a baromfi ellen sem kell keríteni. Kikaparni valója nincs, ahogy a tyúk két görbe eperfáról leszáll, már megy a szomszéd tallóra kapirgálni. Milyen jó volna itt élni, itt megnyugodni. Milyen jó volna itt gyermek lenni.