Az éneklő fűrész [antikvár]

Részlet a könyvből: "Messziről jöttek? Célbaérve megzsugorodik a távolság, térben, időben, szenvedésben. Pedig sokat szenvedtek, de ki gondol most erre. - A ribilliónak vége van és az élet rendje éppen az, hogy ahol valami véget ér, ott mindig kezdődik valami. Ki mondta ezeket a papos szavakat? Bolla Félix, akit Sötét Lexinek hívtak, amíg oda voltak. És nem azért mondta ezt a Sötét Lexi, hogy jót vagy vígasztalót mondjon, de az emberek sírtak, amikor a hajó elindult velük, Lexi a nagy tolongásban a petróleumos hordókra került és a magasság és alatta a kiválasztott nép kinyitotta a száját. A hajón még nyolcszázan voltak a kiválasztottak, azok, akiket az Isten irgalma kiemelt a rabságos pokolból. Hová lettek ezek? Sokat elvitt a hajóragály, vagy épp az Isten irgalma, amely mindig tudja hová és miért tesz pontot. A többiek továbbjutottak, a határmenti táborban még énekeltek, aztán kezet fogtak és szétrebbentek. A vonat, amely Bolla Félixet és a kis Vargát viszi haza, fűtetlen és ablakaiban nincs üveg. De a kocsi tele van utasokkal, a testpára melegít és a lehellet forró, ha sóhajban fürdik. A sóhaj a hazatérők imádsága. A vonat döcögve vánszorog a megrokkant síneken, de a sínek énekelnek, azt éneklik, hogy ha-za-me-gyünk... ha-za-me-gyünk... és lángbaborult fülek isszák a sínek ritmikus dalát."