Bazilidesz Éva [antikvár]

Részlet a könyvből: "Csak kevés nappal múlt el a Mária hónapja, amikor a 11 felvidéki városkába érkeztem. Hivatali megbizatásom vezetett a városba, este volt, mikor megjöttem és ahogy a vonat megállt, az állomásépület előtti bodzafa ágai a kocsi ablakához simultak. Távolabb a fenyves színe a homályban elkeverődött az est színeivel, a holdtól világos bárányfelhőcskék úszkáltak a felmagyarországi égbolton, éles, erős levegő érte tüdőmet, az állomásépület előtt három kocsis tótul pörölt egymással, de közöttük az egyik bajuszt vielt, mint a magyar ember szokta. - Szeptemberig itt kell élnem - gondoltam. - Ez három hónap - és hirtelen a vándorszínészek jutottak eszembe, akik fertályévenként váltogatják lakóhelyüket. Kevés kedvvel érkeztem a városba és csak az nyugtatott meg, hogy senkit nem ösmerek benne és hogy már Pestről szállást rendeltem magamnak. Jó félsötétben haladtunk végig az utcákon, amelyek egyikét a branyiszkói csatáról hívtak. A főucca és egy szűk sikátor sarkán éppen akkor csukták a patikát, amelyet az Ezüst Kígyóról nevezett el tulajdonosa. Mosolyognom kellett volna e gyermekes naivságon, de a fejem megfájdult az úton és Kassán túl, hogy az ablakon kihajoltam, füst, korom érte a szememet és veresre marta."