Betévedt Európába I-II. [antikvár]

Két feltartott ujjal esküszöm a Mindenható Atyának és neked hazám, fajtám, nemem és minden embernek, hogy így volt! Esküszöm, hogy semmit tudtommal el nem hallgattam. Őszinte és igaz szívemből szánom és bánom vétkeimet és mélyen szégyenlem a tieiteket. Fogadom, hogy többé nem vétkezem - de, hogy a bűnre szolgáló alkalmat elkerülhessem magamban és késői utódaimban, hagyom nektek ezt a történetet. Okuljatok belőle. Ne erre!.., Ne így!... Senki utánam!... Olvassátok el csak azért, hogy belevághassatok a homlokegyenest ellenkező irányba és engedjetek engem magam elveszni abba a végzetes és átkozott sötét éjszakába, ami tegnapotok és mátok. Mert ezen annyi az átok, amennyi a nagy mészárlásban elhullt véreitek fölött sulykolt föld porszeme és a hiába pazarolt szent életek feletti dombok felett remegő levegő atomjai, melyeket azóta még kisebb részekre sikerült rombolnotok. Mert folyton romboltok, mert minden kisebbre és kisebbre sikerül a kezeitek alatt és az egészet boldog megelégedettséggel és kárörömmel lesi a Rombolás Szelleme - amiért neki, érette és helyette dolgoztatok. Ne erre!..