Ckó, a fényképész [antikvár]

1 Megcsinálta a forradalmat nagyapám, Boroczkó Lénárd, fényképész a fronton, az orosz fronton, mikor éppen beköszöntött a tél, rengeteg hó esett, visszaverte a napsugarakat, fényesség árasztott el mindent, és a varjak máris megfagytak a fák ágain. Hadnagyként mint szakaszparancsnok szolgált ez a Boroczkó nagyapám a hatodik, gyöngyösi huszárezredben, no persze csak az elnevezése szerint huszárban, különben gyalogos alakulattá változott már a javából, és a lövészárkokban az évek során szépen lerongyolódtak, testileg is, lelkileg is. Boroczkó nagyapám magas, erős, szikár, meglehetősen inas, elszánt ember volt, ügyesnek mondták és parancsnokló hajlamúnak. Odesszában állomásoztak éppen, ebben a szép fekvésij, teraszokra épült, délvidéki jellegű, és ez még télen is meglátszott. Fekete-tengeri kereskedő- és kikötővárosban, készülődve feladni, kiüríteni azt, hisz túlerőbe kerültek az orosz csapatok, amikor nagyapám kezébe került Az Est egyik száma, persze jó nagy késéssel. Ebben egy vezércikket olvasott, a köztársasági elnök, mert kikiáltották a köztársaságot, gróf Károlyi Mihály írását: Kitört a forradalom! Az osztályuralom önzése elkerülhetetlen végzetszerűséggel forradalomba kergette az országot. A forradalmi Nemzeti Tanácshoz katonai csapatok csatlakoztak, amelyek vérontás nélkül megszállták a főváros több pontját. Munkások! Elvtársak! Most rajtatok a sor. És rajtatok, katonák, magyar katonák, ne harcoljatok tovább, hanem jöjjetek haza, és védjétek meg a forradalmat meg a hazát. És legyen már vége a háborúnak! így értesült nagyapám arról, hogy forradalom zajlott le Magyarországon; a magas rangú tisztek, akik mdták, titkolták.