Cs. és kir. szép napok [antikvár]

ELSŐ FEJEZET, melyben a költő bucsut mond kiadóiának azzal a szándékkal, hogy a cs. és ktr. sajtóiroda kötélékébe lép be, ahová táviratilag rendelték föl; megérkezik a császárvárosba, ahol mindjárt az első napokon sok ámulat éri s a többi közt találkozik Hunke kapitánnyal is, aki Bécs város legközepén teljes rohamfölszerelésben ingerült hangú hadiújságot szerkeszt. Az 1915-ik esztendő november havának utolsó napján, ugy délután öt óra körül, egy közösgyalogezredbeli önkéntes-tizedes ment végig az Erzsébet körúton. Fölösleges lévén minden szószaporítás, kijelentjük már most, hogy ő volt a költő, akiről sürün lesz szó e nem hétköznapi történet lapjain. Tudniillik vagy három héttel előbb jelent meg első könyve, melyben a harctéren szerzett benyomásait örökitette meg s ez oknál fogva sapkája némileg hetykén volt fölbiggyesztve a kerek arca fölé. Az önkéntes-tizedes, akit ezentúl következetesen »a költő« néven fogunk emlegetni, meg volt győződve akkoriban, hogy nevezetes iró lesz belőle rövidesen. Most is azért haladt végig az Erzsébet körúton, mert szándéka volt, hogy száz korona előleget fog kérni a kiadójától...