Derék emberek [antikvár]

Részlet a könyvből: "Yves de Kergouet minden este abban a pillanatban távozott az avenue des Ternes-en levő kis zenés kávéházból, mikor a Saint-Ferdinand-templomban éjfél után háromnegyedet ütött az óra, de egyre mindig hazaért a Levellois-Perret-beli rue Chevallier-n levő lakásába. Pedig nem látszott rajta, hogy sietett volna, sőt a lépteit is alig lehetett hallani, oly nesztelenül haladt a kövezeten. Inkább csak könnyedén siklott előre, mert vézna felsőtestével ellentétben a lába olyan volt, akár egy kettényitott körző két szára és ha a zongorája előtt ült, ugy hatott, mint két nagy kasza, ha pedig az utcán járt, olyan volt, akár a vizisáska, mikor a befagyott pocsolya jegén csuszkál. Így gyorsan és észrevétlenül jutott el a várhoz, keresztülhaladt a Révolte-en, aztán betért egy sikátorba, amely keresztülvágott a végtelen telkeken és a konyhakertészek veteményesein. Bár az ut meglehetősen veszedelmes volt, csöppet sem félt, mert még sose érte baj. Pedig néhanapján elég jó falat lett volna az utonállóknak ez a szegény ördög, mikor reggel felvette a passy-i Saint-Ursule-templomban az őt, mint másodorgonistát megillető fizetést, délután Bernheim kiadónál a kefelenyomatok korrigálásáért járó diját és este rendes havi fizetését a zongorakiséretért a Zöldgolyó-kávéházban."