Egy leány a sok közül [antikvár]

Részlet a könyvből Lelkem és szivecském Volt egyszer, hol nem volt, egy budai öröklakás, valahol Lágymányos felé. Ott vonult meg, a sok többi között, egy óriási nagy társasház első emeletén. Kétszobahallos, loggiás öröklakás volt, központi fűtéssel, hideg-meleg vízzel. Egyelőre még a nap is odasütött az ablakokra meg a védett kis erkélyre, amíg a szemközti telekre nem akad építési vállalkozó... de ez, reméljük, még soká nem fog megtörténni a mai drága időkben s a szép zöld fű ott nőhet még bántatlanul az üres telken és egy fehér kecske is legelészhet reggelenkint, míg köröskörül villamosok süvítenek és autók rohannak bolondul összevissza. Nos ebbe az öröklakásba hurcolkodott be egy szép napon egy öreg házaspár. Kicsi, kövér, csoszogó bácsi, meg kicsi őszhajú, tipegő járású nénike, szemüveggel a csöppnyi orrán. Mikor már egészen be voltak bútorozva a szobák, akkor érkeztek taxin és karonfogva mentek fel a lépcsőn az első emeletre, mert a lift ajtaja keskeny volt, a bácsi nem igen fért volna be kényelmesen és a felesége inkább vele mászta meg a lépcsőt, mint hogy külön menjen fel.